Tudod...mint a vásárlás.:) Beállok a sorba, végig arra gondolva, vajon miért épp az én sorom halad a leglassabban és még a pénztáros se köszön rám, pedig az előttem állóval még milyen udvariasan beszélgetett. Aztán jövök én...s bátran nézek rá, közben nem felejtek el szívből mosolyogni sem, bele, igen, bele éppen a szemébe és vissza is kapom. S ezzel a lendülettel pakolom az árut a kosárból a táskámba. Hát igen: eddig tartott az egész. Míg az előbb még mértem a súlyokat, önigazolást, magyarázatot keresve a komor tekintetemre és a csillogó szememre, elég volt egyetlen Pillanat, hogy mindez semmivé legyen. Elég volt kinyitni a szívem s szemem, s minden úgy röpült el, mintha nem is lett volna sosem. Az emlékeimben, a tudatomban talán ott van még a gondolat, az ami lehúz, de a szívem már szabad. S tudom, most újra megtaláltam azt, aki vagyok. Azt, aki sem nem okkal sem nem ok nélkül: egyszerűen boldog és szabad.:)
S míg hazáig eljutok, tudom, hogy nincs semmi egyebem, mert ami volt, mára semmivé lett és holnap újra lehet. S ha békéért sír a világ, a legtöbb, amit tehetek: magamban őrzöm s teremtem újra és újra meg. Hisz minden Pillanat jó lehet.:)
