Megfogadtam a tanácsot:

kedves voltam és nem is

vidám  is voltam meg nem is

szertelen voltam és szerfölött összeszedett

határozott és mégsem

elszakadtam egyszerre mindentől

 - és váratlan olyan Közel éreztelek.

:)

Teleholdas

körbejár a hold
elvesztettem udvarán
mai fényemet

Virágtartó

Hosszú ideje nem tettem fel saját fotót, mostanra megszűnt az akadály. Nem különleges, nekem mégis kedves. Az ötlet Pipulkáé, amit én azon frissiben szabadalmaztattam saját kertemben és íme az eredmény (persze jóval szerényebb, mint az Övé). Annyira ragaszkodom ezekhez a "virágtartókhoz", hogy semmilyen cserépedényért el nem cserélném őket. Szóval szegény keramikusok, rajtam nem nagyon gazdagodnának meg.

A "király" után...(vagy helyett?)

Így is

ültem Veled egy falevélen Szívem...majd egy könnyű pára egy léleké elfújt onnan

kedvedért egy sarokba bújtam kucorogtam időtlenül Benned rejtőzve

hallgatagon fürödtem a hangodban s mert ez volt az ára elmerültem a félelemben  - hogy egy legyek Veled.

A víz sem kérte hogy játsszál csak örült hogy napja van és minden hullám daloddá lett

Kisértelek mindenhová, hol azt hitted  kicsiséged mögé rejtőzhetsz tükröt tartottam Eléd s néztelek.

Úgy vágytam örömömet osztani te pedig hajtogattad itt csak fájdalom van hát engedtem, takard magad.

Űzted lelked sötétségen át míg a Hold maradt társad s én most fényéből szőtt gyöngyöket szórok Eléd
hogy hajnali szívverésed csillogásuk táncával ébresszen

Ködbe írom:)

Van egy verzióm nekem is.

Közben családommal nyaraltam, ez egy kicsit elvette a netezési kedvem:), de ennyi idő múltán sem kopott az emlék, sőt...hát szeretném leírni az én verziómat is. Ez a találkozó ugyanis többek között erről is nevezetes: alaposan megtanultuk, hogy minden történetnek annyi verziója van, ahányan elmesélik. Ilyen például a réz...bagolyé, bár egyes elvetemültek állítják, hogy az csakis és úgy igaz, ahogyan ő mondja és minden más állítás csak az övének megerősítése, de hát ilyenek mindig is voltak a történelemben. Akik visszaélnek hiszékenységgel és ártatlansággal, az ember eredendően félő természetével és meséket találnak ki a népnek. Hogy én magam elhittem - e? Naná! Lelki szemeimmel láttam a fák között repülni, láttam nagy sötét szárnyait és csak azért nem mentem be egyedül az erdőbe, ahol lakik, mert tudtam, utána nekem sem hinnének a többiek. Utolsó napokra ugyan már nemes egyszerűséggel Ubagollyá lett a szörny,  s mivel Elek blogján a fotója is látható, kételye most már senkinek nem lehet.

Először is a hely. Mármint az Őrség. Ahol sosem jártam azelőtt, csak hallottam szépségét, s nagyon vártam, hogy lássam is.

Amikor kocsiba ültünk Katicivel és a 65 km - es sebességgel száguldozó Etelkában megszólalt a vadonatúj GPS: "gyorsan hajtasz":D,  tudtam itt baj nem lehet. A helyszínre érve már kellőképpen szélesre állt a szám és úgy is maradt. Onnantól kezdve nem volt egy perc, amikor ne lett volna ok a jókedvre. Önismeretemhez újra hozzátett ez a tapasztalat, mármint hogy képes vagyok több mint két napon át szinte folyamatosan nevetni. Ja! A hely: egy 10×5 m - es területen egybefüggő szőlőlugas alatt üldögéltünk. És ez már meg is adta az alaphangot, hogy aztán órákon át, néhány túra és éjszakai fürdő között legyen hely megváltani a világot és legfőképp magunkat. Hatalmas eszmecserék, jóízű viták, személyes beszélgetések...s ezekhez már csak hab a tortán a káposztás lángos, a jóízű ételek, amiket egy csodaszakács készített közülünk.

Erre a két napra visszavedlettem kávéivóvá én is, csak azért, hogy "ágyba" kapjam.:) (ezt nem lehetett kihagyni)

És a lelke a helynek egy fantasztikus házaspár, akiktől a hegyek is életre kelnének és örömtáncot lejtenének, mert egyszerűen: Jó velük!

...emlék...

hajnali árnyék helyett
súlytalan szavak
keringnek hallhatatlan

bőröm még érintetlen
kínná lett titkom
marják majd évezredek

s magukba roskadt
tükörcserepeimben
arcodat látom