Nem, nem hiányzik a Csendnek a Szó
hiszen honnan ismerné ha vele önmagát
töri darabokra és nem hiányzik a Sötétségnek
sem a Világosság hiszen nem látta még.
A Holdnak nem hiányzik a Nap
helyette udvarára felhőszőnyeget terít
és nem hiányzik az Égnek sem a Föld
sem a virágnak a levél és Egész
a test is, mikor e világra születik.
A hattyú nem tudja a röpülést
éneket sem ismer így tölti be szépség
és nem, nem hiányzik nappalnak az éj
a hajnalnak az est és teljesnek a töredék.
Nem hiányzik hintának a hullám
szélviharnak a nyugalom és nem
kíván a napkelte napnyugtát.
A színtelen is képzeli, övé minden
hiszen ami szín az egyben Mulandóság.
A nagy nem sóvárog a kicsi után
és nem vágyik az édes a keserűre
a szívtelen sem vágyik jóságra
a tolvaj nem vágyik becsületességre
és a boldog sem a boldogtalanságra.
Tengerparton állok de Végtelenre a véges nem
vágy és közöttünk már más nem, csak a Halál
és lelkem Égig érő Csöndje áll.
