A-ritmia a szívben

a Nap fénye nem más mint
láthatatlanná tevő varázsköpeny
a Hold is csak éjszaka mutatja magát
s kérkedik önzőn szerelmével
két tenyerében a Napot tartva
úgy húzza magához hogy más hozzá ne férjen
nappal kibetűzlek én: egy sárga színű "a" - val kezdem:
"a hajnal" épp jó lesz
legyen utána "b", mert barna a hangod
(nemcsak a szavaknak, a hangnak is színe van)
és sorolom egyenként a betűket
mint egy kisgyerek ki most tanul olvasni épp
s rájuk gyönyörödve nem akarja abbahagyni
így ébresztem álmaimat naponként újra
hogy amit az éjszakai szívverés ereimbe ír
életre keljen s indítom őket mindennap újra
bár elrejtem a világ elől mégis elárul egy rándulás
mikor a szó elindul ráncaim közül
elárul egy mozdulat mikor önkéntelen
lehajolok, mintha elbújni szeretnék
míg ízlelem a levest, mit készítettél
s cseppjeitől hatolsz belém
hogy ne legyen más soha ne legyen
csak ez az érzés ez a naponta új
gyökeret eresztő szemérmes elbújás
mert én Akkor és Ott szívedbe ültettem szívemet

Neked:)

A nap bölcsessége-i(?)

Naponta megyek el a ház előtt, mint most is és a nénit majdnem minden alkalommal kint találom. Most is. Két mankója mellette a földön, kezében kapa, de nem lehet tudni, hogy meddig tud így megállni. Legszívesebben feléje nyúlnék, hogy elkapjam, el ne essen,  hiszen messziről is látszik, erősen szédül. Aztán lassan, óvatosan földre teszi a kapáját és húz vele egyet. Tépkedi inkább csak a gazt kis kertecskéjéből, de húzza rendületlen. És naponta szépül kis kertje, csak egy kis darabon, de szépül, láthatóan. Tőle pár méterrel odébb egy idős bácsi, egyik kezében botját szorongatja, s ugyanazzal a kézzel egyben egy fűnyírót is húz - von. Nem túl nagy lendülettel, mégsem ereszti egyiket sem. Középtermetű kis fekete foltos kutyájuk sosem ugatott még meg. Ugyanabban a testtartásban fekszik szinte minden alkalommal. Ugyanolyan szelíden, mint kis öregjei...

Pár házzal odébb idős férfi és nő beszélget. 

Így a nő:

 - Majd lesz valahogy. Bárhogy lesz, úgy lesz. Ahogy a nóta is megmondja. - Igaz, kicsit kényszeredett a mosolya. - Nem tudunk rajta változtatni.

Férfi:

 - Igen, de az ember nem tehet róla, mégis gondolkodik.

Tegnap megetettem egy kutyust. Ki volt kötve, étlen - szomjan és megesett a szívem rajta. Utána a feléje nyújtott kezemet megnyalta. Ma ugyanez az állat morgott, amikor közelítettem, pedig szerettem volna remegő testét megnyugtatni....

...tavaszok, nyarak...

Varázs

Megvan annak a különös varázsa, hogy van egy város ebben az országban, ahol születtem, ahol éltem nem kevés évet, ahová jönni boldogság volt mindig és én büszke voltam érte. És én azt hittem....ismerem. Legalább is valamennyire. S most néhány napja jövök - megyek Veled a városban és környékén és olyan csodákat látok, olyan helyekre viszel, ahol azelőtt sosem jártam. Amikről nem is tudtam. Én, aki helybeli vagyok és úgy volt, megmutatom Neked a helyet, most itt állok leforrázva, mint aki nem is élt sosem itt és szinte semmit nem tudok városomról. 

Ma éppen sportmúzeumban jártunk. Mennyi siker született ebben a városban, milyen élet, milyen pezsgés van itt, amiről eddig sejtelmem sem volt.

Ez itt természetesen nem a sportmúzeum. :)

Ideje volt, hogy megérkezzél...

A fejlődés útja

Oké, rendben, megértem én, kicsit nagyképű a cím, de mégis...megtanultam például 10 cm átmérőjű, fületlen fémtárolóedénykében rántást készíteni. Igaz, aggódtam kissé, baja ne essék, de nem. Vagy, idézhetnék is:

- Szeretek a hegyre felfelé menni. 

És még fokozhatnám is:

- Szeretek a hegyre felfelé menni, tömött szatyrokkal, 40 fokban.:)

Tudom, ezek apró kis lépések. De azok (is) fontosak. Nagyon fontosak! 

Vagy megtanultam például azt is, hogy sohasem az a szép, ami látszik, hanem ami "alatta" van. Mondhatnám, asszimiláció. Hova és meddig....

Kell a cél de kell az út is. Azt mondják, ha cél van, út is van odavezető. Az út nem mindig látszik, csak azt érzem, úton vagyok és ez pont elég, és ez pont így jó.

A mai nap mérlege

Gyors egymásutánban sikerült mindkettőnknek összetörnie egyet - egyet a vadiúj, saját szerzeményű "meseszép" vizespoharainkból. Viszont kivágtunk egy hatalmas:) fát a ház előtt, s azóta az utcáról látható a ház homlokzata. Szóval szép lett. És lenyírta a füvet. Tényleg szép! Na....mert munka van itt kérem!

Érintés

elnémulsz bennem olykor...
és én egyszerre vagyok a Nő és a Férfi
ahogy voltunk valaha a magzatburokban
vagyok, mint a Vándor ki már
nem számolja jó ideje, hány hálót szőtt
benne az Emlékezet s hányat tépett szét
elindul felém ilyenkor a föld és az ég
indulnak felém a Nap, a Hold és a csillagok
egybeérnek földek és tengerek
s nem érint meg a sötétség s a mélység
csak egyetlen szó jut el...a Hajnalé
mikor halk madárhang s lágy szellő
képzeli , hogy ő bírja munkára a napot
s elhiszi vele kezdődik a Lét
túlcsordulsz bennem hogy én semmivé legyek
de ez is csak képzelet mert
egyedül valóság az Első Pillanat
amikor az Isten ujjával megérintett
s így szólt: Legyél....