Oké, rendben, megértem én, kicsit nagyképű a cím, de mégis...megtanultam például 10 cm átmérőjű, fületlen fémtárolóedénykében rántást készíteni. Igaz, aggódtam kissé, baja ne essék, de nem. Vagy, idézhetnék is:
- Szeretek a hegyre felfelé menni.
És még fokozhatnám is:
- Szeretek a hegyre felfelé menni, tömött szatyrokkal, 40 fokban.:)
Tudom, ezek apró kis lépések. De azok (is) fontosak. Nagyon fontosak!
Vagy megtanultam például azt is, hogy sohasem az a szép, ami látszik, hanem ami "alatta" van. Mondhatnám, asszimiláció. Hova és meddig....
Kell a cél de kell az út is. Azt mondják, ha cél van, út is van odavezető. Az út nem mindig látszik, csak azt érzem, úton vagyok és ez pont elég, és ez pont így jó.
Viera hory prenáša.
VálaszTörlésA hegyek itt hevernek a "lábaink" előtt és naponta gyönyörödünk rájuk. És azt hiszem, jó helyen vannak. De azért köszönöm.:)
TörlésEgy mára már népmesei rangra emelkedett történet szerint, amit egyébként egy Li Yukou nevű filozófus vetett papírra négy-ötszáz évvel ezelőtt a Liezi nevű könyvecske részeként, élt valaha, réges-régen, valahol a magas kínai hegyek között egy Yu Gong nevű öreg paraszt. Lehetett vagy kilencven éves, amikor az egyik reggel felébredt, kisétált a háza előtti kis veranda-szerűségre, nagyot nyújtózkodott, és így morfondírozott magában: „Itt van ez a két nagy hegy, közvetlenül a házam ajtaja előtt, elfoglalják a kilátást, eltakarják a napot, és bosszantanak únos-untalan. Valamit tennem kéne ez ellen. Mi lenne, ha elhordanám innen ezt a két hegyet?”. Az ötletet tett követte, Yu Gong nekilátott a munkának, és elkezdte cipelni a hegy köveit máshova. Meglátta ezt a szomszédja, aki amolyan falubolondjának tartotta Yu Gongot, és csúfondárosan megkérdezte tőle: „Mit képzelsz, öreg, azt hiszed el tudod innen vinni ezt a két hegyet?” Mire Yu Gong így válaszolt: „Én biztos nem, de vannak gyerekeim, és nekik is vannak gyerekeik, és az unokáim unokái is folytatni fogják, amit elkezdtem, és majd egyszer, nagysokára igenis elfogynak a hegyek kövei, és akkor az utódaim kellemes környezetben élhetnek tovább”. Na ezen a szomszéd elszégyellte magát, és leforrázva elkullogott. Meglátta mindezt az Ég Ura fenntről, és úgy megszerette Yu Gongot a kitartásáért, hogy parancsot adott két tündérnek, tüntessék el a hegyeket a ház elől. Így aztán már Yu Gong is a saját szemével láthatta meg műve beteljesülését.
VálaszTörlésNagyon szép történet és köszönöm a tanítást!:)
TörlésTermészetesen bennem is vannak "hegyek" (én falaknak hívom őket), amik zavarják a látást. És szeretném, ha elhordhatnám őket. És azt is szeretném, ha a gyerekeimnek már nem kellene ugyanazokkal megküzdeniük.
Aquila non captat muscas.
VálaszTörlésHanem? Mire vadászik a sas? És azt, hogyan is jön ez ide?:)
TörlésHogy van a kedves August?:)
Nem August ,Julius !
VálaszTörlésJulius =?
A Sas nem foglalkozik kis falakkal ,csak a nagy falakkal. A kis falak fölött átlát. A nagy falakat pedig átröpüli.
Csak játszottam a Neveddel, kedves Julius.:) Merthogy közben augusztus lett...
VálaszTörlésÉrtem. Gondolom a Sasokkal így is van. Szárnyakkal minden más:)
Végül is mindkettő császár volt ,de a Juliusnak van Magyar megfelelője is.
VálaszTörlésa Julius a nem .....
A szárnyakat meg növesztgetni kell!
:) Tehát nem vagy buszsofőr.:)
TörlésIgyekszem! Nagyon igyekszem! Az embernek semmi egyebe nem marad végül.
Amíg nem keveredik ellentmondásba az ember, addig nincs ezzel gond!
TörlésKitartóak, igen. Se hideg, se magasság, sem vadász nem állhatja útjukat....."habeo quam confugere" - légy elnéző a fordításommal, online:)