2014. március 30., vasárnap

2014. március 28., péntek

Az emlékezet

 
az emlékezet
törékenysége virágot
növesztett a köveken

A valóság luftballonjára festegetek szépet, színeset, mindig újat, mert az idő újra és újra lemossa az álmokat róla. Nem tehetem le az ecsetet, mert szívem még lüktet, az agyam még kattog, karomban még egy mozdulat, egyetlen egy, amiért elindultam s a kezem itt a levegőben....
Számon a szó, kimondani, nevén nevezni a láthatatlant. Az ismeretlent, akit nem láttam, nem hallottam mégis egy rezgés, egy rezdülés, egy ritmus, mit egyszerre hallunk, anélkül, hogy szólnánk; egy szó, mit egyszerre mondunk ki, mert egyszer, egyetlen egyszer ki kell mondani; egy szín, mit együtt festünk az Égre, mert kis házunk fölött ugyanazt képzeljük el. 
Mindezt ajándékba kaptam.  Bár néha nehéz a súly, néha elfárad a kéz, néha repedezik itt - ott, de mert kaptam, vissza nem utasítom. Mert van itt valami számomra, amit még nem vettem észre és meg kell tanulnom értékelni. 

Gyógyulás:)


2014. március 24., hétfő

Bírod - e szívem, bírod - e még?

mielőtt földet ér a napsugár
darabokra esik szét s cseppekben hull
bennem gurgulászik az eső
s mint kristálygömbök tört szilánkja
ereimbe váj de nem érzek fájást
csak szelíd erőt: Téged Aki Van
s a gömböket egyenként kezedbe
véve csodálkozol mint egy kisgyerek
.......túlcsordul bennem a Lét

2014. március 21., péntek

Mindig van választás

Mindig eldönthetem, hogy épp a szétszakítottságot élem - e, vagy figyelek Magamra, arra a bizonyos belső hangra. Ő az, akinek olthatatlan vágya az Egy. Az Egy(ség) én vagyok. Úgy hordozom  magamban, s a legnagyobb tévedésben élek, amikor kívül keresem. Amikor azt képzelem, mástól kapom meg, más fog valami olyat tenni/mondani, amitől átélem, rátalálhatok. Minden választásom én vagyok és én vagyok az is, aki elválasztom magamat, akkor is, amikor választhatnám az Egyet. Az Egyet, aki Bennem van, Benned...kivétel nélkül mindannyiunkban. Mindig dönthetek, hogy mire fókuszálok, mire figyelek. Amíg várok, amíg azt képzelem, valaminek meg kell történnie, olyankor valójában magam elől menekülök. Magam elől, aki pedig az egyetlen vagyok, aki Itt és Most megadhatja azt, amire várok. Szeretni azt, Aki Vagyok, gyöngédséggel, elfogadással lenni magam iránt, tisztelni azt, Aki épp most tesz, gondolkodik, cselekszik, megbocsátani, azt, amivel nem értek egyet:)...mert mindez lesz az, amit adni képes vagyok Neked.
Szeretek enni!:)

2014. március 20., csütörtök

Égből jöttem

szívem a naptól kaptam
napsugárból szőtte szép
földi szerelem

könnycseppjeimet
tenyerembe gyűjtöttem
a nap felé tartottam

tüzét így tápláltam
s mert a szótól meghasadt
parazsát éjjelente

holdsugárral tapasztottam
e titkot őrizni bírnád?
forróságát szívedbe

rejteni tudnád
cseppjeimben hajnalban
fürödnél velem

talán.......talán társam Te lehetsz

2014. március 18., kedd

Ezer meg egy

még ma mondanám...
de ezerszer kimondott
"nem" után felismerem - e

az ezeregyedik "igen" - t ?

Mindig jókor - de most igazán:))

Halvány lila dunsztom sincs, hogyan talált rám. de hogy nem Véletlen, az tuti.:)

2014. március 17., hétfő

Ma éjszaka...

...újra kitisztult az ég,  aztán a hajnalban feltámadó szél útnak indította a felhőket. Jókedvű fogócskába kezdtek, míg a nap közben bújócskát játszott velük, hol egyik, hol másik háta mögé rejtőzve el.
Sokadik nap már, sokadszorra figyelem ezt a tiszta kékséget ahogy rövid idő múlva újra megjelennek a felhők, mintha rongyszőnyeget terítenének a nap lába elé. A fák ágai selyemszirmaikkal bólogatnak, némelyik szinte tornamutatvánnyal edz, úgy várja  a tavaszt. A színek: a színek nem hazudnak. Előbb - utóbb a szél meghozza az új tavaszt, feltartóztathatatlanul....az ibolya úgy virít, szinte az egész kertet beborítja, de legszebb az árnyékban. 

Bűnöm...

...hogy elválasztottam a testet a lélektől. Elhittem, hogy amit érzek, az mindent felülír és jogom van úgy tenni, mintha a test nem számítana. Pedig: de. Azt gondoltam, hogy birtokában vagyok a szeretetnek, ami mindenre gyógyír, de elfelejtettem, hogy gyógyítani csak azt lehet, aki maga is akar. A Test adja fel előbb - a Lélek az, aki reménykedik, mert nem látja magát. Ő belül él. A Léleknek a vágya az Egy. 

2014. március 16., vasárnap

Olyan jó nekem...

...mert tükröd lehetek.
Bennem tükröződve látlak
s a Te fényedtől ragyogóvá válok én is.

2014. március 15., szombat

Kertem őrzője

A szél, ami óvatoskodva érkezik, első hangjait még alig hallom,  egyre határozottabb, egyre közelebb jön, szinte belülről szól. Egy kicsit tartok tőle. Bár tudom, jó az, ha kicserélődik a levegő, kifújja/elfújja azt, ami nem odavaló. De mit hoz cserébe? Szokatlan nálam, hogy félek az újtól (vagy csak nem ismertem fel eddig magamban). Bízom benne, ez az "úrfi" állja majd a ...szelet.:)

2014. március 13., csütörtök

Játszottam egy gondolattal - avagy Isten helyébe képzeltem magam:)

Elképzeltem magam fordított szerepben, láttam, ahogy megcserélődünk és egyszerre én lettem Ő, én lettem az Ég...az, Akit folyton ostromolok én (is), kérem szüntelen és csak mormolom, mi az amire vágyom, mi az, amit szeretnék. És láttam magam, aki Ő volt és éreztem, hogy ha Én lennék Ő, akkor egyszerre elkerekedne a szemem....aztán torkomra forrna a szó, és megkérdezném az Istenem (bár most lettem éppen Ő), hogy mi rosszat tettem már megint?:) Miért van az, hogy nem elég, ami Van, hanem ez az emberformájú lény itt előttem/bennem, és én őbenne, aki valójában Én vagyok, folyton csak kér. Kéri, adjam meg neki ezt, tegyem lehetővé azt, engedjem meg emezt....mintha nem folyton ezt tenném. 
Szívesen megkérdeztem volna magamat, hogy: és Te, Te mit teszel, hogy mindez legyen? vagy az Idő álarcába bújva csak kiragadod a Pillanatot, azt ami épp most, míg kimondom válik semmivé és ahelyett hogy cselekednél úgy, mintha mindez már lenne, csak kéred azt a Másikat (aki most Én vagyok, az Ég), hogy Ő adja meg Neked. Láttam, hogy Én, aki elé odatettem az utat, forgolódik, mint ki nem látja a fától az erdőt, úgy csinál, mintha az út valaki másé lenne.
Pedig olyan Egyedit, olyan Szépségeset álmodtam Neki!
Éreztem, szégyenemben legszívesebben bebújnék a nemlétező csigaházamba és becsuknám  a szemem, hogy ne kelljen látnom a Világot, amiben én nem felelek meg. 
Aztán rájöttem, hogy aki úgy érzi, nem felel meg, az is Én vagyok s mert ezt a rejtvényt én kibogozni nem tudom, maradok. Maradok az, akit választott Ő, hogy legyek Én: ebben a Világban úton lévő.

2014. március 10., hétfő

Mennyire szeretek

..nevetni! Legjobban talán magamon. De ma jó volt  kolléganőimmel együtt egy évezredek óta örök és kimeríthetetlen téma kapcsán nagyokat kacarászni. Néhány férfi kollégánk időt és fáradságot nem sajnálva egy kedves kis műsorral és virággal lepett meg bennünket. Elhangzott jónéhány örökzöld és nem hiányzott más sem: a műsor kizárólag 18 éven felülieknek volt összeállítva.  Fura mód, senki nem vállalta magát alattinak. Most egyet a sok közül megosztok, mert nekem legjobban talán ez tetszett:
"Jótett helyébe nőt várj"

Ami Van


nekem hallgatást rendelt az Ég
megígérte: a csöndben majd
megnyílnak az ajtók s szótlan éjszakáim
és gyöngyzáporozó hajnalaimért 
cserébe megnyeri szíved
nyelvemre cseppek hullanak
számban sós az íz
pedig a konyhám üres 
s a szomjam olthatatlan

2014. március 7., péntek

2014. március 6., csütörtök

Ha nem hallom a zenét...

...annak nem az az oka, mert kívül falak vannak.  A világ sosem veheti el Tőlem, csak én lehetek az, aki nem jó felé fülelek. A kotta bennem van s ha a másikéra figyelek, szükségszerűen eltévesztem az ütemet, a dallamot. Nincs más dolgom, csak fókuszálni...belülre. Így mentem a folyosón és nem halottam a ricsajt, nem jutott el hozzám ocsmány szó, csak bent egy pillanatra csendet teremtettem: és újra megszólalt a zene. S minden szembe jövő diák mosolyogva köszönt rám és én rájuk. Így lett a halk hegedűszólóból szimfónia.
S ha már zenéről írtam, akkor legyen:)
Ő...: (nem a látvány miatt választottam, de nem találok más felvételt)

Blogon "kívül"

Előfordul illetve sokszor előfordul velem, hogy egy bejegyzésnek sokkal fontosabb számomra az apropója, mint a bejegyzés tartalma. Mert írhat bárki, akár kommentbe is bölcs és nagy általánosságokat. De engem mindig a "Mari néni" és a "János bácsi" érdekel: mi történt, mire gondolt, amiért azt írta, amit írt....miért pont most? Vannak azért kivételek.:)

2014. március 5., szerda

Ég mondja...

nappal ezer felhőránc takar
értelmet minden csak éjszaka nyer
szívemben úgy zsongnak a szavak
zizegő kis szentjánosbogarak
fényüknél lüktetve nyílik egy éjjeli rózsa
add nekem az éjszakákat
ne hagyj magadnak egyet sem
s ha az éjjel reggelre vált
a hajnali csöndben újjászülöm
Neked a Napot ......

Igen vagy nem?:)

Van egy sálam, amit néhány éve vettem és azóta nem "tudom" leszedni a nyakamról. Nem azért, mert azzal díszítem magam, illetve nem ez a fő ok. Szükségem van rá (nekem is vannak érzékeny pontjaim).
Sokszor gondolkodom rajta, hogy annyi szép sálam van, időnként az öltözékem is indokolná, hogy másikat tegyek fel. De nem és nem. Mindig ugyanőt, mindig ugyanazzal a szemüveggel. (mert abból is van tartalék)
Ezek már szinte emblémáimmá lettek.
Mondták már rám, hogy szeretem a változatosságot. Amúgy ki nem? Most nem tudom pontosan, mit is gondoljak.
Nem akarok másikat ehelyett a sál helyett - mert érzem, megtaláltam az igazit.

2014. március 1., szombat

Politikától mentesen

Tudom, nagy hiba, hogy keresem az értelmét annak, amit csinálok és többnek gondolom, mint pénzkereset.
Itt és most hosszú ideje küzdöm ezzel. Mondják, ne kötődjek hozzá érzelmileg, nem megy.
Nem tudom megtenni pénzért. Csak hittel, mert szeretem, amit csinálok. És az bármi lehet. Nem számít, micsoda, ha érzem, hogy képes vagyok, hogy abban magamat adhatom. S ha már egyszer főnököt adott hozzá az ég, az olyan, aki hasonlóan gondolja. (volt már dolgom ilyennel) Talán tényleg nem kell ragaszkodnom ehhez a helyhez?