...hogy elválasztottam a testet a lélektől. Elhittem, hogy amit érzek, az mindent felülír és jogom van úgy tenni, mintha a test nem számítana. Pedig: de. Azt gondoltam, hogy birtokában vagyok a szeretetnek, ami mindenre gyógyír, de elfelejtettem, hogy gyógyítani csak azt lehet, aki maga is akar. A Test adja fel előbb - a Lélek az, aki reménykedik, mert nem látja magát. Ő belül él. A Léleknek a vágya az Egy.
lélek a testtől
VálaszTörlésválni tud, de szét soha
nem választható.
fehér húgom! gyógyító
csak öngyógyulva lehetsz.
igen, már tudom
Törlés"A Test adja fel előbb - a Lélek az, aki reménykedik, mert nem látja magát."
VálaszTörlésNa de mi van, ha fel sem adja? Ha halhatatlan?
Egyet biztosan tudok: én a kérdésedre választ nem adhatok
VálaszTörlésLegfeljebb csak leírhatom, ami eszembe jut róla:
Halhatatlan, míg az idő el nem múlik. Bár az idő ugyebár egy nagyon izgalmas dolog: folyton változik, hol van neki kezdete és főként hol a vége? A Lélek pedig Test nélkül olyan árva. Hát nem ezért vagyunk épp e Világban?:)
"Hát nem ezért vagyunk épp e Világban?:)" Mert ezért? :))
Törlésigen:)
Törlés