...újra kitisztult az ég, aztán a hajnalban feltámadó szél útnak indította a felhőket. Jókedvű fogócskába kezdtek, míg a nap közben bújócskát játszott velük, hol egyik, hol másik háta mögé rejtőzve el.
Sokadik nap már, sokadszorra figyelem ezt a tiszta kékséget ahogy rövid idő múlva újra megjelennek a felhők, mintha rongyszőnyeget terítenének a nap lába elé. A fák ágai selyemszirmaikkal bólogatnak, némelyik szinte tornamutatvánnyal edz, úgy várja a tavaszt. A színek: a színek nem hazudnak. Előbb - utóbb a szél meghozza az új tavaszt, feltartóztathatatlanul....az ibolya úgy virít, szinte az egész kertet beborítja, de legszebb az árnyékban.
De szeretem az ibolyát. Tényleg szép!
VálaszTörlés:) Én is szeretem. Úgy látszik, ő is óvatos a tavasszal, csak itt az árnyékban megbújva várja.
Törlésuff! :)
VálaszTörlésÓó! Már egészen jól értem az uff - odat.:) (remélem:))
Törlés...kicsit szomorkáns, de valahogy ide illik ez a vers. (pár napja találtam a fészbukon):
VálaszTörlésReményik Sándor
Ezt a sírfeliratot a kolozsvári temetőben olvastam, négy sort pedig magam álmodtam hozzá.
"Itten nyugszik... (Be mindegy már a név.)
És menyasszonya."
Mások a tavaszból tovább haladtak
A nyár s az ősz felé.
Lángoltak, gyümölcsöztek és arattak.
Ők ketten az ibolyák közt maradtak.
Micsoda kincset hoztál, barátom! Köszönöm, nagyon szép. Úgy látszik, mi már csak így vagyunk vele: ami szép, az általában szomorú...(?):)
Törlés(és hála a látogatásodnak, egyéb kincsesbányára is bukkantam, mindenféle Mondatokkal:))
Mennyire vártuk már...
VálaszTörlésOda vagyunk a tavaszért, a reményért, az ígéretért, neki még mindent elhiszünk.:)
TörlésTi pedig érthető, hogy még különösebben, mint más.:)