Az emlékezet

 

az emlékezet

törékenysége virágot

növesztett a köveken

A valóság luftballonjára festegetek szépet, színeset, mindig újat, mert az idő újra és újra lemossa az álmokat róla. Nem tehetem le az ecsetet, mert szívem még lüktet, az agyam még kattog, karomban még egy mozdulat, egyetlen egy, amiért elindultam s a kezem itt a levegőben....

Számon a szó, kimondani, nevén nevezni a láthatatlant. Az ismeretlent, akit nem láttam, nem hallottam mégis egy rezgés, egy rezdülés, egy ritmus, mit egyszerre hallunk, anélkül, hogy szólnánk; egy szó, mit egyszerre mondunk ki, mert egyszer, egyetlen egyszer ki kell mondani; egy szín, mit együtt festünk az Égre, mert kis házunk fölött ugyanazt képzeljük el. 

Mindezt ajándékba kaptam.  Bár néha nehéz a súly, néha elfárad a kéz, néha repedezik itt - ott, de mert kaptam, vissza nem utasítom. Mert van itt valami számomra, amit még nem vettem észre és meg kell tanulnom értékelni.