Sakk

Útnak indulok, de pár méter után bevillan: a vasaló! Nem húztam ki...vagy kihúztam? Kihúztam. Nem, nem emlékszem. De mégis! Sakk. Memória, ne hagyj el! Emlékszem a képre, a mozdulatra, megjelenik előttem az üres konnektor képe, még a vasalót is látom, ahogy leteszem, csak a helye nincs meg. Akkor mégsem húztam ki! Visszamenjek vagy ne menjek? Mi mennyit ér? És a hit, a biztonságérzetem, hogy még nem hagyott el az eszem?:) Sakk - matt. A meccs eldöntetlen. A távollétemet 2-3 órásra tervezem, az pont mindenre elég, "látom", ahogy melegszik a huzat, amin vasaltam és egyszer csak lángra kap. Persze, hogy a zebránál bizonytalanodom el, nem megyek át, téblábolok...aztán mégis továbbmegyek. Arra gondolok: hinnem kell benne. Az első gondolatban: ami az volt, hogy kihúztam. Nincs bennem rossz érzés, mi hát mégis ez a bizonytalanság? Ha más lenne itt mellettem, hasonló helyzetben, neki mit mondanék? Azt hiszem, biztatnám. Magamban nem hiszek? Hát tessék, lássuk, képes vagyok - e felülemelkedni a folytonos aggodalmaimon?  És ha bizonytalan vagyok, miért ne hagyjam a dolgot az őrangyalokra?:) Ebben a melegben ne csak punnyadjanak, tessék csak, munkára fel nekik is! -  lássuk, mi van számomra megírva. Hányszor indulok és bizonytalanodom el. Most ne! Nem adom fel, végigcsinálom, amit terveztem,  szabadnak érzem magam (bevallom, a kép azért végigkísért). Megérezném - e, ha valóban baj lenne? Úgy döntöttem: igen.

Hát...nem volt a ház előtt tűzoltóautó.:)

Jó érzés, hogy nem fordultam vissza. Hittem magamban (és az Égben is), de legközelebb nem tudom, hogyan csinálnám.:)

Meteorológia - vagy valami más?

Figyelem az előrejelzéseket, meszeléshez, nyaraláshoz, kertészkedéshez, semmihez nem mindegy az időjárás.  Megnyugtató vagy nem, de szeretem tudni, milyen idő lesz....most több okból is kedvezőnek látszottak erre a hétre az előrejelzések. Aztán eltelt ez első olyan nap, amikor valahogy nagyon nem az volt, mint amit előre jósoltak. Ez most már negyedik napja tart. Nem nagy ügy, megszokhattam már. Inkább csak elmélkedem, szokásomhoz híven. Hiszen az ember annyit okosodhatott már az elmúlt években. Mégis, miféle törvények, miféle előre nem látható körülmény az, amiért a sokszorosan átszámolt, leellenőrzött számításoknak szemébe nevetett a Nap, a felhők, a szél és minden és egyáltalán nem akar az ember által megismert szabályoknak megfelelően "viselkedni"? Mi lehet a szándék, az ok, amiért hiába az ember minden igyekezete, tudása, okossága, kutatások százai - ezrei és mégis, mindig akad egy új, ki nem számítható elem, ami felülírja az Egészet? Jó és izgalmas játék, kutatni és egy kicsit úgy tenni, mintha az Ember tudná, meg is próbálja folyton és aztán újra és újra ott találja magát egy nem tervezett, egy előre nem látott helyzetben. Párhuzamnak furcsa lehet, nekem mégis hasonló: a konyhafalam színe. Narancssárgának készült és különleges, megnevezhetetlen árnyalatú zöld (biztosan lesz, akik kéknek nevezik majd:)) lett. (nagyon szép ám!). Mert folyton változtattam, változtatnom kellett (rózsaszínnek csak nem hagyhattam:) és ez sült ki belőle. Viszont azt is látom, bárhogy igyekeztem volna, bárhogy rákészülök és próbálkozom, ezt a színt magamtól sosem tudtam volna eltervezni.

És nagyon tetszik ám. Szóval most örülök. Ahogy az időjárásnak is, igaz, nem így készültem.:)

És további párhuzamot tudnék még....

Blogon "kívül"

Előfordul illetve sokszor előfordul velem, hogy egy bejegyzésnek sokkal fontosabb számomra az apropója, mint a bejegyzés tartalma. Mert írhat bárki, akár kommentbe is bölcs és nagy általánosságokat. De engem mindig a "Mari néni" és a "János bácsi" érdekel: mi történt, mire gondolt, amiért azt írta, amit írt....miért pont most? Vannak azért kivételek.:)

Utazás Veled

Majdnem kezembe vettem a mikrofont (csak leesett, én pedig visszatettem), de az ötlet jó volt és eljátszottam a gondolattal, mit is mondanék, ha most beszélhetnék. Álmosan és fáradtan dőltem hátra székemben és meredtem kifelé az ablakon. Eszembe jutott, reggel mekkora ködön át jöttünk, még az árok széle sem látszott. S mostanra ragyogó, szinte nyárkék az ég, a szántások olyan friss, üde zöldek, mint akik nem is hallottak még hóról, februári hidegről. Valami tiszta, szép jelre vágytam és megértettem: nem kell kívül keresnem.

Ezt mondanám:

Dőlj hátra, élvezd, hogy úton lehetsz. Örülj, mert Ezzel a "sofőrrel" biztonságosan utazol. Tudom, értem én, félsz, hiszen majdnem mindennap történik "baleset" és talán Te is átéltél már egyet (kettőt...). Nyomasztanak emlékek, de: minden autóbusz más. És minden utas is más. A félelem megöli a percet. Utazás helyett majd azt látod, hogy nem láttad az utat. Hát újra mondom: ne félj! 

Imádtam azt a fiút:)

Amikor egy bankban jártam,  várakozás közben egy ideig figyeltem a biztonsági őr arcát. Aki napi 8(?) órában szinte szót is alig vált, hanem kötelező bizalmatlansággal nézi a világot. A bankoskisasszonytól sem esett jól a faggatózás, hogy mi az oka annak, hogy először járok náluk, miért van nekem állandó és ideiglenes lakcímem, stb..... 

Egy másik szolgáltatónál:

Hosszú sor a pénztárak előtt, a kijelzőn hatalmas betűkkel, jól láthatóan a következő felszabaduló pénztár száma. Ő mindenkire ráköszön, mosolyog és vált vele pár szót, hová és melyik pénztárhoz is kell menjen. Gyakorlatilag teljesen értelmetlen amit csinál.:) 

Mégis...

Ilyen is van ám ebben az országban.

Csak a játék kedvéért:)

Chanson - kedves:) Hát tessék:

1. Szeretek játszani, mindenfélét, "okosságiakat" is (ebbe az ország - város is beletartozik), de a nagyon bonyolult szabályokat nem csípem, értelmetlennek és fölöslegesnek tartom. Fiaim kedvéért sokszor játszottam azért olyat is (ha most eszembe jutna egynek is neve, de jó lenne! - megvan:  Mister-X). Például sakkozni is szeretek, csak nem  tudok.:)
2.  Könnyen zavarba jövök....kivéve, ha problémát kell megoldani.

3. Gyerekkorom szinte eseménytelenül telt: tanultam és dolgoztam édesanyámékkal a szőlőnkben. És olvastam sokat: mondhatnám, az életet könyvekből ismertem meg.

4. Víz.....:)) Víz, víz, minden mennyiségben. Vízparton lenni, víz mellett sétálni, úszni, nézni, érinteni! Vízimádó vagyok. Természetimádó is. Szeretem a hegyet, hegyek, erdők nélkül nem tudom elképzelni az életem. Szeretek hegyre menni fel! (jobban, mint le....:)

5. Rajtam a szépségipar nem gazdagodna meg. Magam fodrásza vagyok,  festem is a hajam, mert Kicsifiam születése óta (igaz, akkor sem voltam fiatal) ősz vagyok és az ugye...milyen már?

6. Szeretek a káoszból rendet csinálni. Ebbe a takarítás is beleértendő, de nem a mindennapi rutint szeretem, hanem az élményt, amikor látom hogy a poros tiszta lesz, a fölösleges eltűnik a polcról, ami nem volt a helyén, helyére kerül. Még ennél is jobban élvezem, amikor kezemben egy - egy tárggyal felidéződik egy emlék és azon jól el is szoktam merengni.
7. Asztalnál ülve enni és közben hosszan beszélgetni. Hosszan - hosszan beszélgetni....(cserébe az sem baj, ha én vagyok a házigazda, azaz örülök minden vendégnek és nem jövök zavarba, legalábbis nem  nagyon a váratlanságtól, esetleg kupitól.:) - nem véletlenül EZ az utolsó!:))

+1: Szeretem a meglepetéseket!:D

És kíváncsi is vagyok, tehát lesz ami lesz, továbbítom a játékot:

CrazyMan
Jazoli

Junik

La Paloma Negra
Tibor
Vénember
Viczelek (ha erre járnál:D)

...a  többiek már megkapták.

Blogomról a blogban

Az úgy történt...hogy nem történt semmi. Egyszerűen nem tudtam menteni, nem találtam oda azokhoz, akiket olvasni szerettem volna, kedvemet is megcsappintotta egy - két személyes élmény. És elkezdtem agyalni, ami ugyebár öreg hiba.  Közben irigykedtem, mert úgy éreztem kimaradok...kimaradok valamiből, amiben eddig benne éreztem magam. És hiába mondtam, hogy ez az én döntésem, nem vigasztalt.

Aztán mégiscsak történt valami.

Virágot kaptam.:)

Katicitől és Lacibától.

Virágnak ellenállni nem lehet.:)

A "gondolás", igen a gondolat, hogy ezek az emberek, akiket őszintén, szívem legislegmélyéről nagyra tartok, akikért hálás vagyok a blogvilágnak, gondolnak rám, igenis levett a lábamról.

Általában szabálykövető vagyok, vagy ki tudja, lehet, hogy ezt is rosszul tudom magamról?:) Igaz, nem egyszer átsétáltam már, amikor a lámpa piros volt.

Most mégis azt szeretném leírni, hogy akik a linklistámon szerepelnek, azok  azért vannak ott, mert fontosak, értékesek számomra a gondolataik, mert őszintének találom az írásaikat - vagy éppen a játékosságuk miatt kedvesek:)  Tele lenne a blogom, ha kifejteném, kit miért értékelek. Ötletnek nem is rossz.:) Szóval ha szabad játéknak vennem (márpedig csak annak szabad), akkor vegyétek Ti is annak, ha most és itt azt írom: virág helyett magamat fogadjátok, aki olvas(ott), aki kommentel(t), aki jelezte, hogy itt van és aki nem....:)