Blogomról a blogban

Az úgy történt...hogy nem történt semmi. Egyszerűen nem tudtam menteni, nem találtam oda azokhoz, akiket olvasni szerettem volna, kedvemet is megcsappintotta egy - két személyes élmény. És elkezdtem agyalni, ami ugyebár öreg hiba.  Közben irigykedtem, mert úgy éreztem kimaradok...kimaradok valamiből, amiben eddig benne éreztem magam. És hiába mondtam, hogy ez az én döntésem, nem vigasztalt.

Aztán mégiscsak történt valami.

Virágot kaptam.:)

Katicitől és Lacibától.

Virágnak ellenállni nem lehet.:)

A "gondolás", igen a gondolat, hogy ezek az emberek, akiket őszintén, szívem legislegmélyéről nagyra tartok, akikért hálás vagyok a blogvilágnak, gondolnak rám, igenis levett a lábamról.

Általában szabálykövető vagyok, vagy ki tudja, lehet, hogy ezt is rosszul tudom magamról?:) Igaz, nem egyszer átsétáltam már, amikor a lámpa piros volt.

Most mégis azt szeretném leírni, hogy akik a linklistámon szerepelnek, azok  azért vannak ott, mert fontosak, értékesek számomra a gondolataik, mert őszintének találom az írásaikat - vagy éppen a játékosságuk miatt kedvesek:)  Tele lenne a blogom, ha kifejteném, kit miért értékelek. Ötletnek nem is rossz.:) Szóval ha szabad játéknak vennem (márpedig csak annak szabad), akkor vegyétek Ti is annak, ha most és itt azt írom: virág helyett magamat fogadjátok, aki olvas(ott), aki kommentel(t), aki jelezte, hogy itt van és aki nem....:)