ültem Veled egy falevélen Szívem...majd egy könnyű pára egy léleké elfújt onnan
kedvedért egy sarokba bújtam kucorogtam időtlenül Benned rejtőzve
hallgatagon fürödtem a hangodban s mert ez volt az ára elmerültem a félelemben - hogy egy legyek Veled.
A víz sem kérte hogy játsszál csak örült hogy napja van és minden hullám daloddá lett
Kisértelek mindenhová, hol azt hitted kicsiséged mögé rejtőzhetsz tükröt tartottam Eléd s néztelek.
Úgy vágytam örömömet osztani te pedig hajtogattad itt csak fájdalom van hát engedtem, takard magad.
Űzted lelked sötétségen át míg a Hold maradt társad s én most fényéből szőtt gyöngyöket szórok Eléd
hogy hajnali szívverésed csillogásuk táncával ébresszen
hogy hajnali szívverésed csillogásuk táncával ébresszen
Szép! :-)
VálaszTörlésTe Csajszi!:) Te beszélsz?
TörlésAzért köszi, pipul...:)
Mindig azon gondolkodom, hogy tudsz ennyire szépen írni??
VálaszTörlésEz gyönyörű!
Szia!:)
TörlésHát...köszönöm.
Mindenesetre ezek nem egyetlen pillanat történései voltak.
Hogy aztán hogyan állnak össze a szavak, azt már nem tudom. Azt hiszem, ezt nem kell magyaráznom, nem is tudnám. Csak jön, mert jönnie kell:)
Ez csodaszép! :)
VálaszTörlésültem Veled egy falevélen.... annyira finom, könnyed, tünékeny kép, és minden sora
VálaszTörlésgyönyörűséges, gyengéd. Honnan jön ez neked?
na és a zene, eléggé "mazohista" vagyok, kétszer is meghallgattam, ha fáj hát fájjon kétszer:))
Eszter:
TörlésAzt hiszem, onnan...ahol Te érzed.