Van egy verzióm nekem is.

Közben családommal nyaraltam, ez egy kicsit elvette a netezési kedvem:), de ennyi idő múltán sem kopott az emlék, sőt...hát szeretném leírni az én verziómat is. Ez a találkozó ugyanis többek között erről is nevezetes: alaposan megtanultuk, hogy minden történetnek annyi verziója van, ahányan elmesélik. Ilyen például a réz...bagolyé, bár egyes elvetemültek állítják, hogy az csakis és úgy igaz, ahogyan ő mondja és minden más állítás csak az övének megerősítése, de hát ilyenek mindig is voltak a történelemben. Akik visszaélnek hiszékenységgel és ártatlansággal, az ember eredendően félő természetével és meséket találnak ki a népnek. Hogy én magam elhittem - e? Naná! Lelki szemeimmel láttam a fák között repülni, láttam nagy sötét szárnyait és csak azért nem mentem be egyedül az erdőbe, ahol lakik, mert tudtam, utána nekem sem hinnének a többiek. Utolsó napokra ugyan már nemes egyszerűséggel Ubagollyá lett a szörny,  s mivel Elek blogján a fotója is látható, kételye most már senkinek nem lehet.

Először is a hely. Mármint az Őrség. Ahol sosem jártam azelőtt, csak hallottam szépségét, s nagyon vártam, hogy lássam is.

Amikor kocsiba ültünk Katicivel és a 65 km - es sebességgel száguldozó Etelkában megszólalt a vadonatúj GPS: "gyorsan hajtasz":D,  tudtam itt baj nem lehet. A helyszínre érve már kellőképpen szélesre állt a szám és úgy is maradt. Onnantól kezdve nem volt egy perc, amikor ne lett volna ok a jókedvre. Önismeretemhez újra hozzátett ez a tapasztalat, mármint hogy képes vagyok több mint két napon át szinte folyamatosan nevetni. Ja! A hely: egy 10×5 m - es területen egybefüggő szőlőlugas alatt üldögéltünk. És ez már meg is adta az alaphangot, hogy aztán órákon át, néhány túra és éjszakai fürdő között legyen hely megváltani a világot és legfőképp magunkat. Hatalmas eszmecserék, jóízű viták, személyes beszélgetések...s ezekhez már csak hab a tortán a káposztás lángos, a jóízű ételek, amiket egy csodaszakács készített közülünk.

Erre a két napra visszavedlettem kávéivóvá én is, csak azért, hogy "ágyba" kapjam.:) (ezt nem lehetett kihagyni)

És a lelke a helynek egy fantasztikus házaspár, akiktől a hegyek is életre kelnének és örömtáncot lejtenének, mert egyszerűen: Jó velük!