2014. február 26., szerda

Átfutottunk az életen (blogtali Elekkel):D


Megbeszéltünk szinte mindent, ami ezekben az elmúlt hónapokban fontos lehetett. Szó esett elengedésről, meg sok egyéb másról...a sok - sok különbségről. Színt vallottunk és most is az jár a fejemben, mennyi mindent egyformán gondolunk és ugyanannyit mégsem. Mert azt mondom elengedés: számomra ezt jelenti -szabadság. Szabad vagyok az érzéstől, az elképzelt közös jövőtől - ami ezzel együtt bennem él. Ahogy a madár él az erdőben. Szabadon, mégis része az erdőnek. Egyszer otthonra lelt benne, többé nem vágyik el onnan. Szabad, mert úgy jön - megy, hogy nem köti sem ígéret, sem megszokás, sem szó, csak az érzés, ami van: itt helye van. Mert része lett az erdőnek és az erdő többé elképzelhetetlen nélküle.
Azt mondom: vállalom, ami vagyok. Mert hiszem, van valami megnevezhetetlen minden Lélek mélyén, ami közös bennünk és amit felismerni, ahová eljutni egy élet feladata. S a felismerések, a tapasztalataim nem azt jelentik, hogy beállok a sorba, hanem a magam egyedi módján élem meg azt, ami Van. Az Életet, ami csak számomra rendeltetett. Még akkor is egyedi, ha sokszor úgy tűnik, a tapasztalások hasonlóak. 

Ui.: A képről sokan felismerhetitek a kezet:). Számomra játéknak indult az üzenet, utólag tudtam meg, mi célból írtunk. Hát...gondoltam, ha lúd, legyen kövér:)
És: KÖSZÖNÖM

19 megjegyzés:

  1. Addig jó is ez míg nem jön az erdőkerülő puska helyett elvekkel, moralitással felfegyverkezve. És közli Veled, hogy az erdőgazda üzeni, jogtalanul bitorlod az erdő adományait. Szabadságot, szépségeket, örömöket stb.
    Aztán kereshetsz egy újabb erdőt, vagy hazarepülsz a kalitkádba. De az "elvek" hazáig űznek...
    Én a szabd madár pártján állok. Csapdát állítok az erdőkerülőnek, meglesem, hogy amikor nem az elvekkel hadonászik, akkor ő hogyan él valójában. És ha hallgat, én is hallgatok... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-))) Eszembe jutott a baglyos történet, amit viczelek az esti erdőjárás kezdetén.

      Törlés
    2. :) De hát az csak a "zsiványokra" veszélyes!

      Törlés
  2. Nekem meg nem dereng, hogy láthattam volna ezeket a kezeket.
    De ezek szerint kettős szülinapot beszélgettetek, közös örömötökre!
    stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te valóban csak hírét hallottad, de ki tudja?:) Még sor kerülhet rá....!
      Én örülnék neki:)

      Törlés
    2. :-) A kézről egy diófából készülő bölcső története jut eszembe. Egyet ideje nekem is elkészíteni.

      Törlés
    3. Pszt! Ez egy ember előrelátása, amit egy másik ember már megvalósított.
      Egymás szeretetéből, szerelméből és Isten áldásával a bölcsőbe lehet Valaki. :-)

      Törlés
  3. Csak nem nagyapa leszel Tibor???! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem kedvet kapott és farag egy bölcsőt - előrelátóan, ahogy az egy vérbeli nagyapához illik.:)

      Törlés
    2. Gábor!
      Valamikor igen. Reménykedek benne!:-)

      Törlés
  4. Reméljük ez az édes dundi kéz már megfaragta a bölcsőt, és elszállítmányozta Londonba egy karamellszínű baba részére. :-)

    Tök jó, hogy találkoztatok! Szabad irigykedni? :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)) Szabad bizony!:)
      És bent is járt a házban és azt mondta: itt legyen a következő blogtali:)
      A cetli története pedig ez: kért egy papírt a korcsmárosnétól:) (mer' a sarki kocsmában iszogattunk, nálam meg nem volt épp papír) és közölte, hogy írjak rá neveket, bárkit, aki eszembe jut. Amikor elkészült, lefotózta és mondta, hogy ezt most feltesszük a blogba, egyszerre! Hazament, számolt és háromra: katt! Az övé nyert:)))

      Törlés
    2. Ha szabad irigykedni, akkor én is..:),... ha nem, akkor is :))

      Törlés
  5. Válaszok
    1. Ez a beszéd! Lélekben nemcsak azok voltak/vannak velünk, akiknek a neve a papíron olvasható:)

      Törlés