Így

szeretném hogy karodba végy
hogy míg ölelsz szemembe nézz
hogy ruhátlanságom elfogadd
s el csak a szó takarjon
melyet lassan egymásnak kimondva
leszünk majd valódi önmagunk
ne a hiányt lásd csak a vágyat mi a
súly alatt majd mozdulatlanná válik
testemben hordozlak bár a teremtő Te vagy
és szeretnélek világra szülni
még nem vagy több mint Gondolat
félek a Pillanattól, hisz annyit vajúdtam
és hittem is hogy érkezel...
szeretném ha lennél a sziromnak a nyílás
mikor a hajnali fénysugár hozzáér
lennél az első remegés ami életet ad
s én lennék az íz mi nyelvedről a sejtjeidig fut
de a sajgó fájdalom is én volnék
mert tudd, hogy ami él az fájdalommal él
legjobban szeretnék lenni egy szív
melyben egymáshoz hajolunk Te és Én