2014. február 23., vasárnap

Ez kérem nem lányregény:)

Van abban valami különösen bájos, ha két ismeretlen a kezdet kezdetén saját számtalan fogyatékosságait hangsúlyozza. Végül is valamiről beszélni szeretnénk. Ha már az elején nem csapom be, később megteszem/megtehetem - e?
Felszabadító az érzés és biztonságot ad.
És még valami: szeretek megszabadulni attól a tévhitemtől, hogy minden tudás birtokában vagyok.:) Viszont amit már tudok, igyekszem használni.

8 megjegyzés:

  1. Én is mindig azzal kezdtem a hódításokat, hogy telefonban elmondtam, hogy milyen csúnya vagyok. Aztán az első találkozáskor bevallottam, hogy hazudtam. Mert sokkal csúnyább...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy nő egészen más módokon rontja a saját renoméját...de nem árulom el a "trükköt".:)

      Törlés
    2. Jézusom! Te is trükközöl? Mi lett a világból!?

      Törlés
    3. Hát nem! Épp ez az...hogy nem tudok.

      Törlés
  2. Az utolsó mondat nagyon biztató! :)

    VálaszTörlés