a szégyen könnyei égetnek.
Nem akartam elhinni, de mára egyre világosabb nekem, hogy számítás volt minden.
Nem volt hasonlóval dolgom eddig és teljesen érthetetlen nekem, hogyan hihettem el egyetlen szavát. Nem hittem, azt gondolom, nem hittem, csak éreztem. És valójában nem értem magamat. Tudod...akkor is jó, hogy ezt átéltem.
Most olyan, mintha nyertes lennék, tapasztalattal és az önbecsülésemmel: hogy őszintén és szerelemmel éltem. Az utolsó pillanatig küzdöttem érte, magunkért.
És ez így jól van bennem, így kerek. Csak a magam lelkével számolhatok el. Talán ezért volt bennem a nyugalom, amikor eljöttem.
Most végre kitakarítottam és rend van. Jóillatú a levegő:) Frissességet és békét érzek. Jó, hogy végigcsináltam.
hm.
VálaszTörlésJó, hogy a végére értél.
VálaszTörlésTe ne szégyelld magad.
VálaszTörlésEz jó... és neked nincs miért szégyellned magad.
VálaszTörlésMég valami eszembe jutott a vénnél olvasottak kapcsán:
VálaszTörlésNa ugye, hogy gondolkodsz... miközben érzel. :-)
Jó volna, ha soha, senkinek nem kellene szégyellnie semmit...ha a kapcsolatainkat nem játszmaként bonyolítanánk...ilyen világra vágyom. Ha az ember nem félne bevallani esendőségét, nem számolná, mi az ára, mi jut, mi marad. Furcsa ez: egyszer valakinek azt mondtam, hogy a szerethetőségünk éppen az esendőségünkben van. Megmagyarázni azóta sem tudom, csak így érzem. Értelmetlen minden másítás, még akkor is, ha a másik elvesztésétől való félelem diktálja. Semmilyen praktikával nem lehet összeragasztani, ami nem összetartozó - és talán fordítva is igaz. Az idő....feltartóztathatatlan. Fényét oda is veti, ahol előbb hosszú ideig sötétség volt.
VálaszTörlésSzóval igen: gondolkodom(is).
De mikor derül ki, hogy nem ragaszható? Amikor már összeragasztóztuk a kezünket és nem lehet lemosni? Talán majd lekopik? De mikor???
VálaszTörlésööö...izé...jaj, hát honnan tudhatnám pont én? Ha komolyan kérded, (gondolom, hogy igen), akkor van egy válaszom, őszinte válaszom: nem tudom. Élünk egy életet, mindannyian különböző utakon törekszünk megtapasztalni a Szeretetet, de hogy ezt az egyes ember hogyan éli meg, az annyira különböző lehet.
VálaszTörlésAztán persze van néhány gondolatom. Ilyenek: őszinteség. Ha érzem, hogy minden megosztható, ha másságunk nem elválaszt, hanem lépcső a fejlődésemhez, fejlődésünkhöz, ha jó érzés az, hogy egymáshoz tartozunk, ha elképzelem vele az öregséget és szívem mélyén igent tudok mondani annak minden lehetséges velejárójára, ha még abban az utolsó Pillanatban is csak Vele vágyom lenni; mindegy, ki megy, én vagy Ő...és persze, ha mindez kölcsönös...és még az Élet is megengedi...ilyesmik jutnak eszembe nekem. És Neked?
Miután leírtam, rájöttem, hogy nem arra válaszoltam, amit Te kérdeztél, hanem pont az ellenkezőjére. Nem gond, ha nem írom át?:) (hiszen mindezek tagadása lenne)
És hát vannak itt nálam bölcsebbek. Kíváncsi lennék én is.
még az is akit bölcsnek tartanak időnként rájön ,hogy a bölcsessége elavult . Már nem aktuális ,az idő túllépett rajta.Akkor aztán elkezdünk új bölcsességeket keresni ,de mire megtaláljuk már az is avult. Alapszabály szerintem ,próbáljunk meg minél kevesebbet hazudni .Szebben fogalmazva , nem elhallgatni dolgokat ,nem felnagyítani dolgokat ,nem másként adni elő mint ahogy megtörtént. Persze "csak a jövő állandó,a múlt folyamatosan változik"
VálaszTörlésAz emberi játszmák (Games People Play. The Psychology of human Relationships) Eric Berne