"a vízcsepp vágya
vagy a folyóé teszi
mindegy is talán
eltűnnek ők egymásban
nincsen Te és Én
csak egyetlen ébredés
a tengerré lett áramlásban"
Azt választom, ami láthatatlan. Ami szemnek nem, csak a bensőnek fogható, amitől leomlanak a láthatatlan falak, amitől a test lélekké lesz.
2014. február 5., szerda
Ziccer
Sokat jelent nekem, hogy magamon érzem a tekinteted, hogy úgy érzem, figyelsz rám.
Kíváncsi vagy rám?
Aggódsz (is) értem?:)
A blogos műfajnak az a hátulütője, hogy az olvasó nem tudhatja pontosan, kire gondolt a blogger a bejegyzés írása közben (legalábbis nekem mindig ott lebeg valakinek/valakiknek a képe, mikor posztolok- vizuális típus vagyok). Különösen izgalmas ez egyes szám második személyben feltett kérdéseknél. Megmozgatja a fantáziámat. Én magam már többször megszólítottnak véltem magam, aztán kiderült, hogy szó sincs róla :) Most, gondolom, sejtem, szinte biztos vagyok abban, hogy nem én vagyok a célszemély, de nem bírtam ki, hogy ki ne használjam ezt a ziccert: IGEN :)
Nem is tudom...:) Nekem nincs ellenségképem. Az igaz viszont, hogy amikor egy helyzetben mégis úgy tűnik, mintha...akkor rettttttenetesen neki tudok keseredni:) Magammal küzdök legtöbbet, azt hiszem. Vagy most ez miért is került szóba?:) (mármint az ellenség)
Nem, konkrét ellenségről szó sincs:) Csak valamiért hirtelen ez jutott eszembe, mikor olvastalak, hogy ha "Ö" figyel ránk, biztonságban érezhetjük magunkat a világban:) Eszter
:) Nagyon sok veszéllyel jár az. A "közelséget" nem egyformán viseljük mi emberek. A kíváncsiság pedig olyan, hogy gyorsan lelohad, mert mindig van új, más, izgalmasabb....:D
Na ja, tudom, hogy én sem, de azért izé, meg minden.....höhöhö.....hát ez a sok ilyenolyanemberitten, aki felsorakozott nyomban, majd csak pótol valamelyest
A blogos műfajnak az a hátulütője, hogy az olvasó nem tudhatja pontosan, kire gondolt a blogger a bejegyzés írása közben (legalábbis nekem mindig ott lebeg valakinek/valakiknek a képe, mikor posztolok- vizuális típus vagyok). Különösen izgalmas ez egyes szám második személyben feltett kérdéseknél. Megmozgatja a fantáziámat.
VálaszTörlésÉn magam már többször megszólítottnak véltem magam, aztán kiderült, hogy szó sincs róla :)
Most, gondolom, sejtem, szinte biztos vagyok abban, hogy nem én vagyok a célszemély, de nem bírtam ki, hogy ki ne használjam ezt a ziccert:
IGEN :)
Attól tartok sejtem ki a delikvens:)) Mármint kinek is szegeződhetett a költői kérdés...
Törlésde ha engem kérdezel: igen:)
valaki ( tudod te, az Eszter)
Katici:
TörlésEz kölcsönös.:)
Eszter:
TörlésKöszönöm, Eszter és nem baj, hogy ide írtad.:)
akkor jó:) (Egyébként meg szabadon idézve: ha Isten velünk, ki ellenünk?) ugye.
TörlésNem is tudom...:) Nekem nincs ellenségképem. Az igaz viszont, hogy amikor egy helyzetben mégis úgy tűnik, mintha...akkor rettttttenetesen neki tudok keseredni:)
TörlésMagammal küzdök legtöbbet, azt hiszem.
Vagy most ez miért is került szóba?:) (mármint az ellenség)
Nem, konkrét ellenségről szó sincs:) Csak valamiért hirtelen ez jutott eszembe, mikor olvastalak, hogy ha "Ö" figyel ránk, biztonságban érezhetjük magunkat a világban:) Eszter
TörlésVan, amikor nem figyel?:) (nem érez, nem érzékel...stb.?)
TörlésÉn vállalkoznék a figyelésre! Sőt, még kíváncsi is vagyok...
VálaszTörlés:)
TörlésNagyon sok veszéllyel jár az. A "közelséget" nem egyformán viseljük mi emberek. A kíváncsiság pedig olyan, hogy gyorsan lelohad, mert mindig van új, más, izgalmasabb....:D
Kitartó tudok lenni!!! És türelmes!:)
Törlés...mint a tenger?
TörlésTudom, nem tőlem várod. De megteszem. Mindegyiket.
VálaszTörlésstali
Köszönöm.
TörlésNa ja, tudom, hogy én sem, de azért izé, meg minden.....höhöhö.....hát ez a sok ilyenolyanemberitten, aki felsorakozott nyomban, majd csak pótol valamelyest
VálaszTörlésÓhhh, Te lány! Mindig jókor jössz:)
Törlés