Előfordul illetve sokszor előfordul velem, hogy egy bejegyzésnek sokkal fontosabb számomra az apropója, mint a bejegyzés tartalma. Mert írhat bárki, akár kommentbe is bölcs és nagy általánosságokat. De engem mindig a "Mari néni" és a "János bácsi" érdekel: mi történt, mire gondolt, amiért azt írta, amit írt....miért pont most? Vannak azért kivételek.:)
Érdekes, én sokszor elgondolkodom ezen. És sokszor variálok, hogy ezt vagy azt berakjam-e a blogba, mert majd biztos agyalni fognak, hogy miért ezt raktam, miért most raktam, egyáltalán mi az oka, hogy beraktam. Pedig lehet, csak épp megláttam és tetszik, olvastam és tetszik, nincs mögötte se célzás, se üzenet, se különösebb gondolat, nincs "pont most"
VálaszTörlésIdeges is vagyok időnként magmar, hogy de hülye vagy pipulka, most mit agyalsz azon ki mit fog belelátni?? Ha egyszer neked tetszik, jól esik, szépnek, jónak látod, mi a csudát filózol??
Persze van, mikor nekem is akad egy-egy bejegyzésnek apropója, de sokszor meg tényleg csupán a tartalma a lényeg.
Azt gondolom, a Te eseted egészen más, ismerlek már:) (valamennyire). Jó, hogy ezt leírtad, ígérem, (ahogyan eddig sem tettem), nem fogod rajtad agyalni - fölöslegesen nem.:) De milyen jó, hogy sokan vagyunk sokfélék, mert van, amikor épp azért "agyalok":), mert ismerem eléggé ahhoz a Másikat, hogy tudjam, nem ok nélkül ír éppen az adott témáról. Még akkor is, ha általánosságot ír. Ez izgalmas is lehet akár. Hiszen igazad van: a tartalom a lényeg.:) És én magam is sokszor írok, pusztán "kényszerből":) Olyan is volt már, amikor utólag értettem meg, miért volt valami fontos számomra abban az adott pillanatban.
TörlésKöszönöm, hogy reagáltál. Így még jobban értelek - remélem.:)
Igen, ami kipattintja a szikrát- még ha közhelyes is :)-, valóban az a fontos, szerintem is. Van úgy, hogy szépen tükrözni is tudom a miértet, s van, hogy a lényeg már nálam elvész...
VálaszTörlésÖrülök, hogy idetaláltam.
Üdv.
Üdv, Júlia!:)
TörlésVégül is...ki miért ír?:) És most önkritikát gyakorlok, mert azt hiszem mind a kettő fontos: ha megszólít egy gondolat, annak oka bennem van. Néha többet ad az önismerethez, ha csak "önmagában" a gondolatot ízlelgetem. Függetlenül az írójától...a közösség, az azonos rezgésszám - hiszek benne - akarva, akaratlan egymáshoz sodor. Vagy legalábbis oka van mindennek.:)