2014. május 25., vasárnap

Optimizmus - teszt

Képtelenség. Teljesen irreális 21 perc alatt átérni és még vonatjegyet is venni. Magamban egy pillanat alatt eldöntöttem, teljesen reménytelen, nincs értelme rohanni, átgázolni embereken, az élet így is úgy is ugyanaz, a vég is megtalál, bárhol legyek, nincs értelme rohanni. Ez mégsem erről szólt. Azt mondtad: "Megcsinálod." És innentől nem volt választás, mennem kellett, futni, igyekezni, ahogy csak tudok, két mozgólépcsőn végig felfelé, anélkül, hogy bárkin átgázolnék, a pénztárnál előre kéredzkedni...és nem kellett biztatni, nógatni mert 200 km - ről is éreztem a bizalmadat....és a vonat abban a pillanatban indult el, amikor a lábam a lépcsőjére tettem. Először játéknak ajánlottam, teszteljük le...a nem is tudom mit. De onnan kezdve, hogy kimondtad a szót, már nem rólam volt szó. Az én lábam futott, de semmi másra nem vágytam, mint hogy igazzá legyen a hited. Elképzelni sem tudtam, hogy én okozzak fájdalmat azzal, hogy csalódnod kelljen....A Te hited és az én lábam. És elértem.:) 

10 megjegyzés:

  1. :))
    Jó volt a drive, a hajtóerő :)
    Én mindig fogadom, hogy busz után nem futok. Aztán van, hogy mégis...:)

    VálaszTörlés
  2. Egy ideje már nem fogadok meg semmit. (több okból is, de az egyik az, hogy úgyis elfelejteném:)) Persze, ha jobban belegondolok, van ám kivétel ez alól is.
    Ahogy Te is írod....:)

    VálaszTörlés
  3. Egyszer nekem is volt hasonló élményem. Lehetetlen volt, de mégis elértem. Meg is írtam akkor egy kis irományban, de hogy meg van-e még valahol?? Ki tudja. .-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy időben sokat játszottam hasonlót. Ebben most az volt számomra új, hogy a történetben más is szerepel. És úgy, hogy valójában nem is volt velem.:)
      Talán érdemes lenne utánakeresgélned.......nem?

      Törlés
  4. Ilyen velem is volt, csak hat gyerekkel... Rohanás két gyereknek fogtam a kezét, csomagok a hátamon, a vállamon... nem láttam, a többi négy fut-e utánam, csak érzékeltem őket... Akkor én mondtam magunknak: megcsináljuk... :-)
    S éppen csak, de sikerült...

    VálaszTörlés
  5. Vannak ilyen kegyelmi pillanatok, amikor nem lehet az ész szerint cselekedni, hanem bízni kell abban, hogy valami különleges erő segít, ha szükséges:) És lám: a gyerekeid is érezhették ezt, mert mentek veled.

    VálaszTörlés
  6. Zugló és a Keleti között ma volt egy ilyen élményem. Helyjegyet kellett vennem ahol még egy labirintuson is átküzdöttem magam.

    VálaszTörlés
  7. :) Örülök, Tibor, hogy sikerrel jártál.

    VálaszTörlés