Fent és lenn, pedig valójában nem voltam máshol és még csak történni sem történt semmi (vagy majdnem). A bizonyosság, hogy minden, amire vágyom, itt van bennem és ehhez semmi másra nincsen szükségem, mint újra és újra belenézni a tükreimbe. Na jó, választhatok, kinek a "szemében" keresem magamat, mégis a választásnál talán még fontosabb a hit, az a meggyőződés, hogy nincs szükségem a félelemre, semmilyen ragaszkodásra nincsen szükségem és az Élet mindig pont azokat a labdákat dobja felém, amit elkapni képes vagyok és még örömöm is lehet benne. Szóval valójában semmi nem történt, mint éltem a "jelent", átéltem az életem és közben átéltem érzéseket és hagytam, hadd áramoljanak át rajtam a gondolatok. És hogy mindeközben végig tudhattam, nem vagyok magam, ez volt az Ajándék, az Élettől kapott gyémánt, aminek csillogása átlátszik szép üveggel bástyázott szíveden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése