szótlanul ölelt a csend.....
meleg hangodból
szőtt puha fészekbe
rejtőzött a hold
s vele árnyéka is eltűnt
egy fa lombja közt
a nappal cserélte épp
ruháját vágyszínűre
elbújva a szürkeségbe
lámpása arcom
guruló cseppek
torkomon a szavaid
mindegyik egy vízcsepp
szomjamat oltani jók
mint áttetsző vértestek
csordogálnak bennem
aki forrásra talált
csak iszik mert az edény
törékenységét ismeri
így innám...át az életem
Ui.: gyertyafény vagy csillagok?, tengerpart vagy hegy?, arany vagy EZÜST:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése