Feltettem magamnak a kérdést: valójában mi az, amit szeretnék? Látni szeretnék és bölcsnek gondolni - talán jobb szó az érezni - magamat vagy inkább valami mást?
Vagy inkább látszani szeretnék, nem elrejteni előled és senki elől, aki vagyok. Mert semmi nem enyém, vagy megfordítom: minden, amit a világban látok, észreveszek, az én vagyok: Te. Én vagyok Az, aki Téged érzékel, aki látni enged, aki kimond, aki megmutat vagy épp elrejt a bonyolultsága mögé. Tükröződsz bennem s ha az aggódáson túl magamba tekintek, ott talállak Téged: hát hogyan és miért akarnálak elrejteni? Hiszen, minden ami Vagyok, Általad van és minden ami szép, csak Veled szép. Ha nincs tükör, honnan láthatnám ilyennek vagy olyannak a világot? Tükör nélkül minden ami van, széthull darabokra, a fény elveszik a távolságban, az idő megrögzül és belefagy a pillanatba - aminek sem kezdete sem vége.
Hát csak engedem, hogy legyél...legyél, aki Vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése