2014. április 17., csütörtök

Egy villanás

Lementünk egy lépcsőn, még csak nem is fogtuk egymás kezét. Elmentünk egy fiatal fiú mellett, aki nagy táskákkal körbebástyázva pénzt kéregetett útiköltségre. Elsőre nem. Amikor visszafelé vitt az utunk, egyszerre fordultunk meg a 4. lépcsőfoknál és léptünk vissza kezünkben pár forinttal. Még egymásra is nevettünk, hogy lám, Te is?:)
A fiú nagyon hálálkodott és mondta, mennyi hiányzik még.
Már nem foglalkoztam vele. Te még kételkedtél, hogy igazán utazásra kell én pedig azt mondtam, most már nem számít. Innentől nincs dolgom vele: az ő ügye. 
(később úgy emlékszem, már nem volt ott, de lehet, csak így szeretném.)
Ugyanaznap még egy áldást kaptam, egy olyan igazit, olyan valóságosat, visszatérő asszonykámtól, az életemre. Úgy éreztem, kettőnknek szól.

6 megjegyzés:

  1. Ki az a "visszatérő asszonykám" ? Neked nem lehet asszonykád. :-)

    VálaszTörlés
  2. Ketten járnak hozzám rendszeresen kéregetni: kicsik, törékenyek és fiatalabbak nálam. És csak egyikük roma. Ez a nő olyan szép, ha nem tudom, amit tudok, el se hiszem. És mindig nagyon szépen beszél. Most többször is áldást mondott: "Áldja meg az Isten, legyen boldog élete". Tudod, az ilyen ember szavai nagyon súlyosak. Neki általában csak élelmiszert adok, ritkábban ruhát. A másik asszonykám:) inkább ruháért, receptre pénzért szokott becsengetni.

    VálaszTörlés
  3. https://www.youtube.com/watch?v=EgZuj9L6kpQ

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm:)
      Akkor én most áldott lettem?:)
      Neked/Nektek is áldott szép Ünnepet kívánok!

      Törlés
  4. http://youtu.be/Sn8wSlbKSNM

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha innen nézem, Amerika "rontotta"meg Európát, ha onnan, akkor épp fordítva...
      Kedves Konkashiva legyen velem:), hogy megértsem, hogyan kell kapcsolatban maradnom a földdel és közben lélekként cselekednem.
      Nagyon tetszik a felvétel, köszönöm!

      Törlés