Kettőt egy csapásra:)

Nem legyekről van szó. Pasikról. És nem úgy, hanem csak úgy...könnyeden, a játék kedvéért. Úgyis napja van.

 Egész pontosan a szóban forgók buszsofőrök. Egyikükről már tettem is említést, korábban. Aki olyan kedveset, szépet mondott egy alkalommal, amikor a kérdésemre így válaszolt: "Önnek bárhol megállnék". A történet azóta is folytatódik, bár én már többször azt gondoltam, ennyi volt, szép volt. 

Történt a fenti eset után nem sokkal, hogy felszállván a buszra és megörülve a "kedves ismerősnek", kérdés után lehuppantam az első ülésre és az utat ( az előző élményen felbátorodva) végigbeszélgettem a buszsofőrrel. (aki ugyebár olyan udvarias volt:)) Szó, mi szó, kellemesen éreztem magam, derűsen beszélgettünk, mintha régi ismerősök lennénk. 

Néhány nappal később:

Elfoglalom a helyem és természetesen megkérdezem a kedves buszsofőrt (aki  bárhol megállt volna)

- Milyen volt az út V.- be?

Kicsit elgondolkozik, majd így szól: "ott nem én voltam, AZ a kollégám":). 

Akiről már azóta azt is tudom, hogy Gyula. De a Gyula nem ajánlkozott bárhol megállni, ő egyszerűen csak beszélgetett velem, ahogyan azóta is, ha alkalom adódik és minden alkalommal ugyanolyan kellemes a társalgás. Nos, ugyanígy elcseverészek a nekem bárhol megálló buszsofőrömmel is és valahányszor így szól: 

" az nem én vagyok, hanem a Gyula", a poén mindig ül. Eleinte még eljátszott gondolattal, hogy a kedvemért majd milyen színű ingben fog vezetni és arról felismerhetem .:)

Mostanra már kiismertem őket:), szóval pontosan tudom, mikor beszélgetek és miről a Gyulával és mikor a kollégával, aki azóta is megkérdezi, hogy a színháznál szállok - e le:)

Különösen kedves barátom a történetre így reagált:

"Látod, egy kor után teljesen mindegy, csak pasi legyen!":D