Akit Mi teremtünk.:)
Bár sokszor nem tudom, nem értem, mitől esik jól a felhőn átszűrődő lágy hajnali nap, jobban mint az éles fény....és azt sem tudom pontosan, mitől van, hogy amikor a Semmi van akkor újra és újra Rád találok a mélyben.
A Fájdalom jó:), ledönti a falakat, mélyre kell mennem, hogy láthassam, mindenen túl mindig ugyanaz van és érzem, ahogy lehámlanak rétegek. Elérkezem egy ponthoz, amikor csak ez a Semmi van, ami színtelen és szagtalan, tiszta, mint a víz, gyöngyöző és hangtalan, csöndes, mint a tengermély. Milyen jó ez az illattalanság, mint mikor születés előtt megreped a magzatburok, mint egy jel: valami közeledik.
Talán a titok, hogy engedem. Megengedem, hogy legyen, hogy hadd legyen - de már nincs értelme elválasztanom és nincs is kitől, mert úgy Vagy, mint Én és vagyok, Mint Te. Fürdöm a Szeretetedben s csak ezt szeretném - akkor is, amikor kinyitom a szemem.
Az Idő megold mindent, mondják. Emlékszem mindenre, emlékszem, hogy nem volt semmi, amit másképp tennék, talán olyan, amit most már nem tennék, olyan akadt. De hogy ezt láthassam, ahhoz kellett, hogy megéljem, megéljem, mert az is Én voltam. Ahogy mindannyian mindig azok vagyunk, akik csak lenni bírunk és balgaság várni mást.:) Mindannyian úgy szeretünk és annyira, amennyire csak bírunk. A mérce is mi magunk vagyunk, nem várhatom, hogy aki a sivatagban élt, egyszerre a dzsungelbe vágyjon.
Szóval emlékszem. Mindenre. Az Idő valóban gyógyít, s ha hagyom, ha megengedem neki, lágyan olvad Bennem. Köszönöm, hogy erre most figyelmeztettél E. és remélem, azóta Te is jobban érzed Magad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése