Mert úgy van az, hogy vannak ébredések, nem egy, de több is:), akár sűrűn, naponta, amikor megyek befelé (mert máshová épp nem lehet) és meglelem az örömöt, valami halvány fényt, ami minden körülmény ellenére, minden rossz és gátló gondolat ellenére pislákol bennem. Ilyenkor úgy tekintek a Világra, Félelem nélkül, ahogyan Lenni szeretnék Benne, úgy, ahogy magamra is: elfogadással, szeretettel.
A következő pillanat a megTestesülés: amikor a bennem felfedezett Valóságot megosztani szeretném, mert van ez a furcsa paradoxon, hogy bezárva nem jó neki. Hogy igazi Értékké, Életté attól válik, ha kapcsolódni tud, ha kommunikálni lehetősége van. Mert színe, szaga, formája, de mondjam inkább így: minősége van. (jelenlegi életemben én elsősorban nőinek gondolom:)). Akár azt is mondhatnám: ez a puding próbája. Egyrészt, hogy valóban létezik és nemcsak képzelem. (Hiszen nemegyszer előfordult velem, amikor szóltam és belül úgy "láttam", hogy béke van, saját magam hangján én is éreztem valami hamisságot, félrecsúszást.)
Másfelől...hogy amikor "közölni" próbálok, akkor ez a Másikban, a mellettem lévőben épp milyen válaszreakciót vált ki. És így tovább...én válaszolok, amire ő újra reagál, egészen addig, amíg úgy nem érezzük, egyensúlyba kerültünk.
Vagy épp fordítva: olyan erős lesz kettőnk közt a hullámverés, hogy magunk "békéjét" védve, nem folytatjuk a párbeszédet.
Vagy épp fordítva: olyan erős lesz kettőnk közt a hullámverés, hogy magunk "békéjét" védve, nem folytatjuk a párbeszédet.
És utána még mindig ott a kérdés, hogy belül, magamban mit kezdek az újra és újra visszaverődő hullámokkal, amiket a különböző rezgésszám kelt. Gondolhatom, hogy én vagyok az oka a különbözőségnek, hibásnak értékelem magamat, amiért nem figyeltem eléggé, nem tudtam ráhangolódni a másikra - ez nem igazán jó érzés (önzőnek gondolom magam). Keresgélhetek kívül okot, de a lelki békémet ez sem adja meg. Van tehát az újabb lehetőség befelé indulni...megkeresni azt, ami elveszett (persze, tudjuk, sosem veszik el) és elengedni ezt az egész helyzetet. Nem megállni a hullámverésben, hanem hagyni a hullámokat, hadd menjenek át rajtam a maguk útján, hadd csituljanak el, nem értékelni, nem keresni az igazságot hanem egyszerűen menni tovább Magammal, akibe szerelmes vagyok.:)
név:.................2014. január 3. 9:24
VálaszTörlésLeonardo da Vinci
„A folyóvíz, amit kezeddel érintesz, az utolsó elfutó hab és az első érkező is.”
„Nem nevezhető gazdagságnak, ami elveszíthető. Csak eszednek és lelkednek
olvasás útján nyert kincse jelenti az igazi gazdagságot, mert az nem vész el, és
el nem hagy soha.”
http://www.kka.hu/_hj/Mweblap.nsf/23e5e39594c064ee852564ae004fa010/ba4560b6bf7d860cc1256e85002c0ba6/$FILE/Zs%C3%B3ka%20n%C3%A9ni%20kincsest%C3%A1ra.pdf
Ismeretlen név:
VálaszTörlésSzép és nagy igazság, amit da Vinci ír.:) Számomra ezzel kapcsolatban az a kérdés, miért vagyunk mi emberek úgy összerakva, hogy markolni, birtokolni szeretnénk a kezünkön átfolyó vizet is?:) Mi ez a tévedés, ez az értelmetlen "hiba", amivel életünkön át küzdünk? Ha már ide tetted az idézetet....:)
A másikkal egyet kell értsek, hiszen valami ilyesmiről próbáltam írni. Az olvasás mellé odatenném azért a megélt és megértett tapasztalást is.
Az ajándékodat köszönöm. AJÁNDÉK!:)
tudod háború és öldöklés és birtokvágy kell az embereknek ,hogy észrevegyék a virág szépségét
TörlésNem, ezt nem tudtam. És ha így volna is, ez nem magyarázat. Nem bírom megérteni, ez hogyan függ(het) össze? Ami "másé", arra sosem tudunk úgy tekinteni, olyan rajongással, elfogultsággal, szeretettel, mint amit magunkénak hiszünk? Gyakran látom, hogy mennyire képtelenek vagyunk örülni más sikerének...
TörlésDe ettől még nem értem és nem is tudom, képes leszek - e valaha szembenézni vele:( A virágnak nincs szüksége háborúra, sőt...
Most elgondolkodtam ,arra jutottam ,én tudok örülni a másik ember sikerének ,nagyon is .Persze az igaz csak annak ,aki megdolgozott érte .Aki csak úgy kapta a sikert mint szamár a füleit és ezt ráadásul úgy könyveli el magában ,hogy ez az ő érdeme, ő ezt megérdemelte azt már nem díjazom ,persze tudom ilyennek is kell lennie.Ami dühít ,ha valaki úgy akar sikereket elérni ,vagy ér is el ,hogy össze -vissza hazudozik ,átver megtéveszt másokat. És ha ezt azzal magyarázza ,hogy de nehéz sorsom volt és én csak így tudtam előbbre lépni ,meg hát tulajdonképpen az egész világ ilyen ,és a másik ember átveréséről szól ,no az ilyen forma sikernek azt hiszem nem csak én ,de senki sem tud örülni .Tudom túl primitív vagyok .
TörlésNem a virágnak van szüksége háborúra ,hanem az embernek ,hogy aztán vihessen virágot az ismeretlen katona sírjára és megmutathassa ,hogy ő milyen jó ember.
Mert ugye aki a virágot szereti az .................................
Off voltam ?
Nem tudok (meg nem is szeretnék) vitatkozni Veled.:) Hiszen nagyjából - egészében minden igaz. Talán azt az egyet kivéve, hogy háborúra szükség van. :(
TörlésDe ha segítenél, mert nem értem az elköszönésed...
Nem vitának szántam,csak a tapasztalataimat ,illetve a tőlem sokkal okosabb emberek tapasztalatait vetettem papírra ,de természetesen lehet ez akár még butaság is .Nem azt akartam mondani ,hogy háborúra szükség van ,csak hát mindig van ,tehát az emberek mégis csak szükségét érzik.Vagy olyan buták ,hogy utálják ugyan a háborút,de azért megakadályozni mégsem képesek? Az eredeti idézet így hangzik valahogyan " miért kell ahhoz háború ,hogy a virág szépségét észrevegyük" /"www.napturul.hu/letoltesek/szoke_egeszsegkarositofoldsugarzasok.pdf
Törléselőnyt élvezett a barbár erőszak, a Béke helyett pedig a háborús szellem. ... Miért kell háború ahhoz, hogy észrevegyük a virág szépségét, s miért „csak“ .../
Az off voltam-ot kérdésnek szántam tulajdonképpen ,mert kezdem azt érezni ,hogy az eredeti gondolatodtól távolodnak a bejegyzéseim,és talán már jobb volna abbahagynom a folytatását.Remélem nem voltam nagyon félreérthető?
Igen, így értem én is. Nem kell, csak valamiért kevés a tud/atosság/ásunk, hogy nélküle éljünk. Nem hiszem, hogy primitív lennél, inkább én vagyok naív, aki hiszem, eszeveszetten hiszem, hogy lehetséges nélküle: úgy látom ezt, mint egy "sebet", egy tévedést rajtunk és meggyőződésem, hogy gyógyítható:)
TörlésÉrtem az off - odat most már. Szerintem ez önmagában sosem baj.:)
Azért hiszed eszeveszetten, mert nő vagy, mert anya vagy, mert szülsz, gondoskodsz, védelmezel, ápolsz, őrzöl, önmagad adod másokért, s egy normális nő agyán, lelkén, mindenén kívül esik a háború gondolata. (Vannak nem normális nők is, de alapvetően egyes férfiak játéka a háború, ezt mindannyian tudjuk. A nők civakodnak, veszekednek, hajbakapnak, de soha nem fogják egymást öldökölni a hatalomért)
TörlésTe egy normális nő vagy, hát persze, hogy eszeveszetten hiszed.
Én nem tudom mennyire vagyok normális, de én is eszeveszetten hiszem. :-)
Pipulka: :)
TörlésSokféleképpen lehet háborúzni, lehet szavakkal is. Nem véletlenül használjuk ugyanazokat a kifejezéseket: szúrni, vágni, szándékosan megbántani, hátbatámadni azokkal is lehet...és számomra ez semmivel sem elfogadhatóbb, mint a fegyverekkel való öldöklés.
Köszönöm.
Végül is , kezdünk eljutni a lényegig .
TörlésHa valakit azért bökdösünk hátba mert szeretnénk ,hogy megjavulna akkor ez nemes háború.Ha azért bökdössük hátba ,hogy meghaljon és mi a helyébe léphessünk ,akkor az már erkölcstelen dolog.
Egy kis harci filozófia.
az aikidó egy olyan Út, amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban, és amellyel békét teremthetünk a Világegyetemben. Ennek megfelelően az aikidó gyakorlása során nem létezik ellenfél vagy ellenség, hanem partner van, akit vezetnünk és irányítanunk kell. A gyakorlónak tehát nem a pusztításra, hanem minden esetben az építő jellegű konfliktuskezelésre kell törekednie.
És hát végül is ide kellene eljutnunk.
A gyakorló békés szándékú: nem támadja, nem provokálja a másikat – viszont mikor a másik váratlanul megtámadja őt, olyan szakértelemmel és kontrollal védi meg magát, hogy a támadónak nem kell meghalnia, sőt mégcsak súlyosan megsérülnie sem. A támadót ellenőrzése alatt tartva lehetőséget teremt a helyzet legjobb megoldására. Az aikidó célja ez utóbbi harcművészeti elv gyakorlati megvalósítása.
És akkor még néhány gondola a háborúról:
A történelem során a háború súlyos erkölcsi kérdéseket vetett fel. Ennek ellenére számos antik és néhány modern nemzet szemléletében a háború nemes dologként jelenik meg, de az idők folyamán a morális érzékenység a háborúval kapcsolatosan fokozatosan emelkedett. Ma a háború egyesek számára nemkívánatos és erkölcsileg problematikus, és háborúra való felkészülés csak az országuk védelmében lehet szükséges. A pacifisták hitvallása szerint a háború természeténél fogva erkölcstelen és mindenképp elkerülendő.
A háború negatív megítélése nem mindig volt olyan széles, mint manapság. Heinrich von Treitschke a háborút az emberiség legmagasabb rendű cselekvéseként látta, ahol a bátorság, a becsület és a képességek többet érnek, mint bármely más erőfeszítés esetén. Friedrich Nietzsche szintén úgy látta a háborút mint az „Übermensch” lehetőségét megmutatni bátorságát, becsületét és más erényeit. Hegel véleménye szerint a háború olyan szükségszerű történelmi folyamat, amely lehetővé teszi a társadalom fejlődését. Az első világháború kitörésekor Thomas Mann ezt írta: „Vajon a béke nem a polgári korrupció egy eleme csupán, míg a háború a megtisztulás, a felszabadulás és a remény ígéretét hordozza?”. Hasonló elveket képviselt számos társadalom a történelem során, kezdve Spártától és az ókori rómaiaktól egészen az 1930-as évek fasiszta kormányaiig, illetve legutóbb a militáns iszlám képviselői.
Névtelen Név::)
TörlésNem tudom más hogy van vele, de én egészen biztosan nem szeretem, bármiért is böködik a hátamat. (nem ragadok le annál a kérdésnél, hogy mit jelent jónak lenni:))
Köszönöm a felvilágosításodat az aikidóról, nem ismertem. Szimpatikus számomra a nevének fordítása, hogy az aikidó "az Univerzum energiájával való egyesülés útja". Szerintem vannak még más utak, amelyek hasonlóval próbálkoznak.
Az, hogy egy adott időben mit fogad el ember(iség) normának, az még nem jelenti az adott dolog egyetemes értékét vagy akár helytelen voltát. Hiszen elméleteket gyártunk folyton a magunk igazságának igazolására és ez akár koronként változik. Én csak a magam véleményét tudom elmondani, csak magam érzéseit és gondolatát vagyok képes megosztani.
Kedves Hajnalfürdő!
TörlésÉn sem szeretem ha böködik a hátamat ,csak hát az a baj többször bebizonyosodott ,mondjuk pár év múlva ,hogy a bökdösőnek igaza volt .No persze ,ezt én abban a pillanatban amikor bökdösött nagyon sérelmeztem ,de később be kellett ismernem ,hogy igaza volt .Nyilván ennek az ellenkezője is igaz lehet,amikor igaztalan a bökdösés.
Helyes ,hogy sokat adsz a magad véleményére ,de az is tanult dolog .Tanultad a szüleidtől , az iskolában , a munkahelyeden ,a könyvekből.Most is tanulsz folyamatosan ,például amikor most hallottál először az aikidóról.
Ezeket amiket írok egyáltalán nem neked írom ,hanem csak általános okulásként,filozófiai eszmefuttatásként azoknak akik esetleg hajlandók elolvasni.Azonban lehet ,hogy ezek elriasztanak innen embereket ,és mivel ez a Te blogod ezt nem szeretném .
De kezdem érezni ,hogy ez a blog nem az a filozófiai blog, tehát inkább abbahagyom ezeket a filozófiai eszmefuttatásokat.
Tudod? "aki jó társat(feleséget,férjet ) kap az boldog lesz,aki meg nem az filozófus " túl sok filozófus van a mostani világban. A blogvilág pedig inkább a "mindenki hepi hú de jó ,mikor jön már a télapó" filozófiáját keresi.
A magam részéről akkor ebben a témában befejezném a filozofálást, de azért még "Az aikido filozófiája" linket ide teszem .Szerintem érdekes,tanulságos elolvasni,és nem hosszú. Üdvözöllek: a név : ....................
http://aikikangen.5mp.eu/web.php?a=aikikangen&o=DoJnsm8fvk
Köszönöm. Azt is, hogy itt jártál.
TörlésNem vagy hibás. Csiszolódsz, mert a nyers gyémánt is úgy válik mindenki számára ragyogóvá.
VálaszTörlésstali
Stalika! Te ezt amiatt mondod, mert Benned Fény van.
VálaszTörlésPipulka: még ez jutott eszembe a kommentedről:
VálaszTörlésAmiről írsz, hogy vannak női és férfi minták, azt gondolom, hogy ezek hagyományon és évezredes megszokásokon alapuló sémák. A kettőben számomra van valami közös, mégpedig az, hogy energiára van szüksége, erőt fejt ki mindkettő. Azt gondolom, az ember választhat, hogy mibe és hogyan fektet energiát és az én fejemben/szívemben nagyon sok más módon is kifejeződhet a férfi minőség energiája a háborún kívül, illetve inkább helyette.:)
Azért írtam, hogy egyes férfiak. Nem mindenki hála Istennek.
TörlésAmúgy szerintem ez pont nem olyan dolog, ami évezredes hagyományokon és megszokásokon alapszik, hanem ez van belénk kódolva, és ez megváltoztathatatlan sajnos.
Úgy tudom, voltak olyan primitív népek, amelyek nem háborúztak. Nekem az "alma" tűnik ludasnak:). Ami hatalmat adott az embernek, uralkodóvá tette, legalábbis úgy állította be az embert, akinek uralkodnia kell, ahelyett hogy megmaradtunk volna annak, ami: a Természet része. Nem nagyobb, nem több, csak más.:) Persze, tudom, most jön az a kérdés, hogy vissza szeretnék - e menni a fára?:)
VálaszTörlésNem hiszek abban, hogy Akit Istennek hív az ember és Szeretetnek nevezi, Ő ezt a kódot tette volna belénk. Azt gondolom, hogy nagyobb erő kell a magunk feletti "uralkodáshoz", mint a mások felettihez. A Békének pedig pont ez az ára.
És igazad van: szerencsére nem mindenki.
Én sem hiszem, hogy Isten tette belénk.
VálaszTörlés:)
VálaszTörlésTuuudom, tudom: aakinekanevétnemmondjukki!!