Mostanában beszélgetek többekkel, szóba - kerül ez vagy az az ember, közös ismerősök. Megtudok (?) dolgokat, kiderül, ki hova, mikor és hogyan, mit tett...esetleg azt is megtudom mit mondott.
Közben figyelem magamat és magam számára is meglepve tapasztalom, hogy bennem semmi nem változik az új ismeretektől, még akkor sem, ha olyan dolgokat tudok meg, amivel esetleg nem értek egyet sőt, talán negatív érzés társul bennem az adott dologhoz.
Miért van az, hogy ezek semmit nem befolyásolnak a saját érzéseimen?
Ez itt nekem most arról szól, mennyire igaz, hogy ahány ember, mindnek külön világa van. És bár hiszek rendületlenül: Minden Egy:), most mégis azt tapasztalom meg, hogy ezzel együtt milyen elválasztottságban élünk. (időnként ez nem is olyan nagy baj...)
Egyelőre ott tartok, hogy rácsodálkozom a másságra és tisztelem azt, aki az én "világomat" egészen másképp és másnak látja, mint én - én pedig - gondolom - az övét szintén nem úgy, ahogyan ő a magáét.
Egyszóval: ragaszkodom:). Még nem tudom pontosan mihez, de hiszem/szeretném, hogy ez előbb - utóbb másoknak is jó legyen.
Makacs vagy.
VálaszTörlésDe a fal akkor is erősebb a fejednél, ha Te ezt nem is hiszed el. Aztán ha sokadszor ugrasz neki, majd már nem lesz mivel elhinni... Na az lesz a TISZTA állapot! :-)
Nem, nem...:( Úgy érzem, félreértettél. Ez semmi más, mint a "tükör" - kiből mit látok meg, mi marad meg bennem. Az érzéseim nem akadályoznak (mindig) a józan cselekvésben. Sőt. Jelenleg éppen fordítva élem meg és ez nem olyan rossz.
TörlésSzerintem ez a normális... hogy bármi történik, az érzéseid maradnak, harag, neheztelés nélkül. Mindenkit úgy kell elfogadni, amilyen.
VálaszTörlésPár hete döbbentem rá, mikor már azt gondoltam, mindenkit képes vagyok ugyanúgy elfogadni és stb... hogy van egy-két ember, akikkel "ősidők" óta összefonódik az életünk (családtagok), hogy azokkal kapcsolatosan legnehezebb magamban helyrehozni a dolgokat... Sokáig el is fojtottam magamban velük kapcsolatban mindent, megmagyaráztam, hogy velük sincs problémám, de igen... van/volt. De mióta ezt tudom, rendeződik minden tőlem akaratlan is.... érdekes ez. :-)
Azon gondolkodtam, lehet ez a "gyengébbik" nem sajátja...esetleg korral együtt jár.:) Mindenesetre valami ilyesmire gondoltam. Látom/k... de a tudás nem foszt meg az érzéstől. Igen, azt hiszem erről makogtam. És ez valami belső biztonságot is ad, már nem billenek ki olyan könnyen. Köszönöm.
TörlésEzt én is megtapasztaltam már. Lehet pillanatnyilag másképp gondolok az illetőre, ha megtudok, meghallok, meglátok valamit, de hosszútávon a szívemben exponált kép nem változik róla.
VálaszTörlésPersze ez sem törvényszerű. Azért ha valakiről mondjuk kiderülne itt a faluban, hogy gyerekeket zaklat, hát valószínű nem tudnék rá úgy nézni, mint addig.
"szívemben exponált kép":) - ó, de jó ez! - az jutott erről eszembe, hogy ezekben a pillanatokban olyan, mintha valami megérintene belülről. Egy kép, valóban, de annál több is: mintha élne bennem:) (tényleg!:), hiszen pont ezt a szót használjuk rá)
VálaszTörlésÉn vagyok a "művész", aki ezt a külső és belső képet egybe cizellálja...:) Ha szeretem az embert, akkor a szeretet "melege", mint a kohó, egybeolvasztja a kettőt és kialakul egy igazabb kép. Ha nem szeretem, a hidegségben formázhatatlan marad és csak "ütni" lehet, "kalapálva" alakítható. Lehet, most egy kicsit elbonyolódtam?:)
A "ha" kezdetű mondatok meg ugye, tudod...?:)
Tudtam, hogy rokonlelkek vagyunk :)
VálaszTörlés:)
TörlésIgen, ezt Te előbb érezted. És én hálás vagyok Érte(d), nagyon.
Arra gondolok, ahogy olvaslak, lehet hogy az új ismerete azért nem okoz változást a benned élő képben, mert nem is annyira új keletű, lehet, hogy érzés, megérzésként a zsigereidben volt, csak most tudatosult, kívülről. Esetleg megmagyaráz dolgokat, de ami mindenestől benőtt a szívedbe, annak a fényét már semmi és senki nem csorbíthatja.
VálaszTörlésA nők rendkívüli csodalények!
valaki
Valaki:
TörlésAzt hiszem, amire gondolsz, az igaz.:)
A megjegyzésed ellen nem tiltakozom, ha nem gond...:DD (azért köszi mindannyiunk nevében.)
és jó, hogy újra olvasható a blogod! valaki
VálaszTörlésnekem is:) - de ezt is köszönöm.
TörlésJo volt ezt olvasni. Es a kommenteket is. Az remek dolog, hogy sokban egyformak vagyunk, mikozben mindenki masmilyen.
VálaszTörlésJaja: az örök igazság, hogy a kommentekben van elrejtve a tartalom.:) És a kérdés: az egyformaság összeköt vagy elválaszt? És mi a helyzet a különbözőséggel?:))
Törlés(oké, abbahagyom...:D)
Á, nem kell abbahagynod. Olyan ez neked, mint a lélegzés. Azt meg csak csináld, folyamatosan!
Törlésstali
:)
TörlésKérdezzek?:) Nem szeretem ám, hogy kérdéseim vannak. Szerintem jobb nélkülük:)
Igen, én is csatlakozom valakihez: Jó, hogy újra olvashatunk! Köszi! :-)
VálaszTörlésHát...nem bírtam sokáig:)) Én köszi!
Törlés