aludjál, Szépem
ne riasszon meg utcazaj
sem a múltnak gondjai mik mára
füstté lettek hiába voltak oly sokan
nézd a tűzfényben ragyogó képeket
tiéd volt minden szépség: te vagy az magad
s ahogy az árnyékok játszanak
úgy vidámodjék szíved - ez csak egy dallam
egy csendes esti ének ami megérint
lágyan észre se vedd - hisz a váratlanság megijeszt
aludj Szívem szép álmod nyírfalevélen lassan libbenve
jön zizzenetlen hangja sincs mert nem kell már szó
engedd becsukódni szemed s képzeld azt
hogy Te vagy a legboldogabb ősz gyerek
lám, észre sem vetted s elaludtál, Szívem
s mert nem hagy magadra egy angyal érkezik
lépte nesztelen úgy jön észrevétlen fát tesz a tűzre
hogy meleged ki ne hűljön a téli éjszakán
s elandalodhatsz majd a lángok duruzsán
látod az erdőt mi táncolva körbeölel
ne ébreszd fel a félelmet - hiábavaló!
az Idő ma is ugyanaz s pilládon az álom láblógatva ül
elillan a rossz homlokod barázdáiról
aludj Szívem, aludj csak
Ó, ha egy ilyent nekem énekelne valaki! De szép! :-)
VálaszTörléselaludnék?
TörlésEzt tőlem kérded?
TörlésPipulka:
TörlésSzerintem nem rám gondoltál:D
Egészen biztosan van olyan, aki szívesen venné, ha Te énekelnél Neki. És az már majdnem ugyanaz.
Vénember:
Törléslátod...észre se vetted:)))
Én már sokat énekeltem. Berekedtem, köhögök és náthás vagyok. Most nekem énekeljenek! :-)
Törlés:)
TörlésKérted már Őt is?:) - ne is mondd, tudom a "kérés nagy szégyen":)
(én is)
Nekem nem szégyen. :-)
VálaszTörlésAkkor a helyedben kérném:)
VálaszTörlés