Megtettem, odamentem.:)
Ez a fiú nagy ellenálló...folyamatosan, háttal ülve végigbeszélgeti az óráimat. (persze vele is megvan a kis történetünk). És még hozzá igen erőteljes hangja is van. Ma határozott mozdulattal odaléptem, érdeklődve néztem, mit csinál(nak). Persze az osztály közben meglepve figyel.
- Mi ez?(én)
...
- Ez egy játék.(ő)
- Igen? És hogyan kell játszani?(én)
- Itt kell nyomkodni és közben gyűlnek a pluszok...mutatja zavartan, de a második mondatát már nem fejezi be, hanem félmosollyal így szól:
- Jóvvanna elteszem - és valóban zsebébe süllyeszti a mobilt.
- Oké, nekem is dolgom van ott elől - és visszalépek a táblához.
Az osztályban csendes derültség és pár percig tartó áhítatos csend.
Minden csoda 3 napig tart ez meg ugye még csak csoda sem volt.
Csak egy közjáték.
Azért én egészen jól szórakoztam.
"Az igazi győzelem nem győzi le az ellenfelet.Az igazi győzelem szeretetet ad,és megváltoztatja az ellenség szívét."
VálaszTörlésUeshiba M.
Magamat kellett legyőznöm: a tehetetlenség érzést, hogy nem tudom érdemi munkára rávenni ezt a fiút.:(
VálaszTörlésMégis úgy érzem, ez a pillanat nyomot hagy benne.
Nagyon tetszik ez a reakciód, nekem biztosan nem jutott volna eszembe :)
VálaszTörlésKatici:
Törlés:)......
Nem magamtól vagyok ám ilyen "okos" - tanácsot kaptam és én megfogadtam.:)
Minden osztályteremben kellene kialakítani egy-két magánzárkát ággyal ,alvási lehetőséggel .Akik tönkreteszik az órák szellemiségért azokat oda bezárni.És aludhatna ,vagy az adott szaktárggyal játékosan foglalkozó filmet nézhetne ,vagy az adott tárgyhoz kapcsolódó feladatokat oldhatna meg .Például én a matekot sosem szerettem mert többnyire nem láttam értelmét egy bizonyos szinten túl (persze ahhoz a szakmához nem is nagyon kellett). Úgy látszik bölcsen tudtam előre ,mire lesz majd szükségem a nagybötűsben . A szögfüggvényeknél pedig a legjobb voltam ,mert annak láttam értelmét, az érdekelt. Az orosz órákat végigaludtam ,a tanár sem szólt érte. Igaz a vége felé már majdnem megbuktam ,eppen csak átengedett.Esetleg lehetne központi zárka osztályterem is ,az iskolapszichológus felügyelné az oda küldött gyerekeket.Ez olyan aikidós megoldás nemde?
VálaszTörlésnév:.........: Nem tudom a választ a kérdésedre. A te módszereddel számomra alapvetően az a probléma, hogy sok eszközt igényel. Jobban hiszek a személyességben - de lehet én vagyok maradi.:)
TörlésAmit saját emlékeidről meséltél, nekem tetszik, különösen a szögfüggvények: "látványos" és szép - nekem (is):).
Nem szivesen vallom be, volt olyan órám, amikor a pár fiút eleve hátraültettem egy pakli magyarkártyával - még mindig jobb volt, mint amikor az osztály középtáján ültek és úgy ultiztak. Figyelni sem tudtak, és az elbukott betli is az én lelkemet nyomta volna. (Nem szaktárgyi óra volt. Ott nem engedtem. Igaz, dolgoztak is.)
VálaszTörlésA döntésednek és a kivitelezésnek egyaránt örülök!
stali
Köszönöm, hogy ezt elmesélted, Stalika. Bevallom, számomra 40 gyerekkel időnként akaratlanul is kontrollálhatatlan, hogy a hátsó padokban hányan "pókereznek".:) És akkor a mobil - t, FB - t nem is említettem.
Törlés:) Mint Katicinek írtam...:)
Ez teljesen jó... sok pedagógus magatehetetlenül üvöltene. :-)
VálaszTörlésSokan vagyunk sokfélék. Az "én" iskolámban még nem hallottam üvöltözni egyetlen kollégámat se...pedig:D
TörlésTeljesen előttem van a jelenet, ahogy a törékeny Vadlibus érdeklődéssel figyeli az ellenálló pötyögését és kedves kérdéseket tesz fel. :-DD
VálaszTörlésJaj, Te:) megjegyzem, a "fiúcska" veri a 190 - et és a súlya is közel lehet 100-hoz:D
TörlésFrappáns és tetszetős megoldás.:-)
TörlésAzért ez sem tuti...egy idő után ez is elveszti a "varázsát":)
VálaszTörlés