"Harcaim":)

Nem mernék belemenni fegyelmezési módszereim elemzésébe. A legnagyobb "harcaim" mai napig mégis mindig ugyanaz: amikor egy - egy diákomat meggyőzhetem arról, hogy a ő képes, hogy nem "hülye", nem "csúnya", stb. és még mindemellett örömet is talál abban, amit csinál. Hú, de veszélyes terep ez! Mert az első pillanatban, amikor erre ráébred, rettenetesen boldog - ez természetes!

Szeptember óta van egy lánykám (persze, hogy szép:)), morcos, durcás fajta - kitartóan mondogattam neki, hogy szép. Mennyire haragudott eleinte:) Aztán elkezdett mosolyogni és már hamarabb tudta, mint mondtam volna, hogy ez következik...

Ma eljutottunk oda, hogy azt mondtam évődve "csúnyaság":D - és kikérte magának. Ez is egy fokozat.

A szemem rajta és élvezem, ahogy napról napra nyílik meg. Mert jó tükreim ők nekem de én is szeretem, hogy megmutathatom nekik saját magukat.:)