...bár kérdés lehet az is, hogy mi okozza szemem romlását, de nem szóródom:), maradok a témánál.
Sokszor észrevettem már magamon, hogy csak úgy belefeledkezem a világba és nem is annyira jut el hozzám a látvány, inkább csak színek, formák, hangulatok...leginkább a hangok. Spontánul cselekszem elmerülve a benyomásokban és időnként megzavar egy hangszín, a hanglejtés. Hangsúlyozom, nem amit mond: az az Övé, az Másik igazsága számomra fontos és (szeretném legalábbis hinni hogy) sérthetetlen. Talán menekülök az arcok látványától: annyi fájdalmat, haragot, sértettséget olvasok le róluk sokszor. Meg kell szólalnia, hogy lássam a szépségét. Mert van. Mégis, időnként, csak hegyezem a fülem....ezek vagyunk mi emberek? Olyan bántó néha ez az értelmetlen fröcsögés, az ismeretlennel szembeni gyűlölet és vádaskodás.
VALAKITŐL megtanultam és azóta naponta tapasztalom: milyen szép az EMBER, aki megnyílik, aki Magát adja, aki belülről szól.
Így ülök fel a bicajomra, rossz, barátságtalan hangsúlyoktól körbevéve és nem értem, nem értem, miért? Mint egy kamasz, úgy érzem magam: éretlennek és tehetetlennek.
És elsodor a vágy, hogy még jobban figyeljek Rád.:)
Szép nyári estét!
VálaszTörlés"Olyan bántó néha ez az értelmetlen fröcsögés, az ismeretlennel szembeni gyűlölet és vádaskodás."
Ezt gondolom, érzem némely beszélgető nagyhangú egyénnél, aki úgy ad hangot szavainak, hogy közben porig alázza önmagát és környezetét.
Elfordulni csak azért nem fordul el ilyenkor az ember, mert azzal csak még nagyobb haragra gerjeszti az illetőt. Azonban ilyenkor még egy mosolyt is félreérthetnek.
És valóban tehetetlenség érzése fog el miközben keresem a megfelelő szót, aminek hangot adhatok.:-)
Elnémulsz?:)
VálaszTörlésVan az a helyzet, amikor barátom egy nehézségét osztja meg velem és habitusa folytán kezd el "fröcsögni" - az nem zavar.:)
Ha személyes konfliktusom van az illetővel, picivel bonyolultabb a helyzet, de az is érthető, a problémákról tudni kell beszélni.
A fenti szitu nyilvános volt, több ember, akiknek munkája mások szolgálata lenne, hangos méltatlankodással szólt le másokat - olyanok előtt, akiknek ezt nem kellene feltétlenül hallani. S mert egyszerre párhuzamosan ért több ilyen inger, ezért szólaltam meg. Úgy érzem ilyenkor egy(vagy több) másik problémát "takargat" a hangoskodásával...
Alighanem jól érzed.
TörlésIgen. Ahogy írod elnémulok tőle, mert az, amit a környezetére zúdít azt alpári stílusban teszi. Ez leblokkol minden környezetben és így érvelni képtelen vagyok. :(
TörlésMegértelek, nem is egyszerű egy ilyen helyzetben benne lenni. És érvelni valóban nem lehet. Szembesíteni, talán...akár szavak nélkül, de nem mindig van értelme.:)
TörlésAhogy Stalika is írja, ilyenkor van valami, ami (maga előtt is talán kimondatlanul) gyötri, zavarja és csak "felöltözteti" egy másik problémával.
Pl. a pénztáros, aki türelmetlen (finoman szólva) a vásárlóval, vajon kire haragszik igazából? És főleg: miért?:) És engem vajon miért zavar, hogy mással milyen?:)
Jó volna ezek mélyére látni, hogy ez a fajta tudatlanság ne nehezítse a kommunikációnkat.
Álomvilág? A sebeinket ott "gyógyítani", ahol és amikor keletkeznek? (és nem másra ruházni). Igaz, idő és figyelem kell hozzá, magunkra. Az egyiknek a hiányára mindig hivatkozunk a másikat pedig nem tanultuk meg, hogyan kell.
VálaszTörlés