hiánytalanságom gyötrelem
mi az mi ne volna Nekem
és mégis: fáj a tudás
mert nincsen se több se más
csak egy ritmus ezzel a Másikéval egyező
mi elválaszt és úgy köt össze
értelmetlenül ismétlődő visszatérésben
mikor Én jövök Ő távozik
mikor mennék Ő érkezni készül
bennem a remegés párává olvad
s buborékjai új napot álmodnak
hiába
nem adni nem elvenni sem nem
a gyönyör után kutatok
nem öröm a birtoklás (ha lehetne)
csak lenni ...közel
merülni a félelem végtelenén túl
olyan mélyre hol szótlanná lesz a vágy
és néma minden különbözőség
csak keresem reménytelenül az Egyet
a Teremtés előtti csendet
Gyönyörűséges!
VálaszTörlés:-)
VálaszTörlésCsatlakozom Jeneverhez
VálaszTörlésSzeretem a "Teremtés előtti csendet"
VálaszTörlésAzt képzelem, "emlékünk" van Róla, ha homályos is...De jó és biztonságos.:)
VálaszTörlés
VálaszTörlés"az Egyet
a Teremtés előtti csendet" - nagyon szép!
Ez pedig...
"Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett"
"Túl a természet legmagasabb, legfinomabb, legfényesebb világán él a lélek, akinek nem volt kezdete és nem lesz vége, nem született, nem hal meg, az örökéletű, aki nem cselekszik, nem alkot, nem teremt, nem változik, nem mozdul. Ahhoz, ami nem ő, nem nyúl; azt, ami nem ő, nem érinti; mindattól, ami nem ő, mérhetetlen távolságban él és különbségben él. Mégis nincs olyan, amit ne látna, ne hallana, ne ismerne, ne tudna. Ez a világ olyan, mintha a lélek gondolta volna s önmagából alkotta volna. Saját álma lenne, saját képe, saját varázslata." Hamvas Béla: Scientia Sacra, Második könyv
VálaszTörlés