Láttad esni az esőt?
azt, amitől a Világ szilánkokra tört
mégsem fájt, mert minden
cseppje egy volt Bennem
tükörhíd a múlt és a holnap között
szemem előtt gurult le
függönyt tartott Nekem
egészen szívemig
ahogy a mosónők úgy mosta ki Belőlem
a betolakodó fölösleges illetlen kívánságot
s maradt a fátylon túl egy homályos emlék
Onnan
hol a Nap nem kedvért és nem szükségből süt
marad egy kép: mint az Aranykor
Szép.
VálaszTörlésKöszönöm, Zoli.:)
VálaszTörlésÍrhatnám: "...lenne":)