Imádtam hallgatni. Szokatlan volt mégis annyira természetes: mintha megállt volna az idő. Ha ő szólt, úgy éreztem, van még magyar ezen a világon, akit meg lehet ismerni kedvességéről, intelligenciájáról és ízes beszédéről. Mintha elmúlt "életeim" emléke támadt volna fel benne és lépett ki a TV képernyőjére. Egyetlen volt, utánozhatatlan. Egy pillanatig sem éreztem, hogy szerepet játszik, hiteles volt és roppant könnyed. Bevallom, én, aki megszoktam, hogy a TV-ben mennyire fontosak a külső jegyek, elsőre még feltettem magamban a kérdést, hogy ez vajon most mi is/ki is?:) Győzött a józan ész, a magyarság szeretete és hálát adtam annak, aki Őt oda tette és Neki, mert vállalta.
Nem figyelem napi rendszerességgel a TV műsort.
De tegnap újra láttam Őt. És alig ismertem rá. Nem a szemüveg zavart elsősorban (most minden srác - vagy aki annak érzi magát:) - hord ilyet), hanem a hangsúlyok, a kiejtés???? Hova lett? Ő az egyáltalán?
Eltűnt a varázs. Néha még nyomokban felcsillant, egy - egy szóban még nem sikerült eléggé nyitottra az "á", de ez már nem az. Ez már nem Ő.
És most itt állok bután és nem értem, miért kellett? Hiszen érthető volt! Magyar volt!
Miért jobb az, ha valakit mesterségesen leszoktatunk az szülőházból hozott ízes kiejtésről és azt mondjuk: "ezt nem így kell" - ki dönti el?
Mintha valamit elvesztettem volna...
Nem tudom, egyre gondolunk-e (nekem Reisz András jutott eszembe), de én is úgy érzem, már nem ugyanaz a kiejtése nélkül. Lehet, hogy nem mesterségesen szoktatták le, hanem csak átvette a környezetétől? Vagy az nem lehet?
VálaszTörlésMindenesetre sokat veszített a varázsából. Attól volt különleges. Nekem legalábbis.
Mostanában nem láttam.
Kicsit tovább gondolva még eszembe jutott valami.
VálaszTörlésLehet, hogy ez az ő saját döntése volt, ...és pont azért, hogy ne a kiejtése miatt legyen különleges és figyelemre méltó, hanem azért figyeljenek fel rá, amit letesz az asztalra.
Akkor viszont ez egy tiszteletre méltó döntés.
Persze attól még a varázs az varázs :)
Remélem más már nem jut eszembe, mert tele irkálom a lapodat :))
Igen, őrá gondoltam. És továbbgondolva, nekem is eszembe jutott, hogy talán valóban saját döntése. (egyébként mindenhogyan az:)).
VálaszTörlésMinden döntést tiszteletben tudok tartani. (a valódi okokat csak ő tudja).
Legfeljebb kíváncsi vagyok, miért érezte úgy bárki is, hogy ami van, az nem jó?
Én csak írtam amit éreztem: hogy vesztes vagyok.:)
( a "lapom" éppen e célból van itt:))
Hajnalfürdő, miután elküldtem a kommentet, már megbántam, hogy okoskodtam :(
TörlésA bejegyzésed a szívemből szólt. Pont ugyanígy éreztem: csalódottság van/volt bennem. A hozzászólás a saját dilemmám, saját magam győzködése akart lenni. Bocsi.
...és jól tetted, hogy leírtad!!!
Katici!
VálaszTörlésNem éreztem okoskodásnak.
Ha belefutok ilyen helyzetekbe és nem egészen értek egyet a másikkal, sokat segít, ha tudom az indítékát. Nem feltétlenül kell, hogy elmagyarázza, elég nagy a fantáziám.:)
Most nem találtam (legalábbis számomra) elfogadható vagy inkább érthető okot.
És én köszönöm, hogy írtál!