Találat érte a Napot - egy felhőcsík szelte ketté s úgy festette bíbora vörösre felhők habja közt az eget, ahogy a frissen lőtt vad vére folyik a húsban. Készül az estre. Bújócskát játszik velem, s most úgy döntött, ennyi volt.
Ennyi volt a játék. Nem méri az időt, a kedvet, játékos kezében egy spárga, s fölcibálja vele a Holdat az égre.
Szótlan hajnalok cseppjeiből nőtt pipacsok szirma arcomon a pír.
Piros palást lett mostanra szívemen, mit szépen lábad elé terítenék, hogy ne riasszon lépések zaja, hagyom, hogy levedd: így ölel körbe az este.
Nappali remegések, izzadó félelmek nyom nélkül a múlté lesznek, a kérdések feleslegessé. Marad csak egy szelíd érzés s én elolvadok a Hold két ölelő karjában.
Jaj, ez nagyon, nagyon szép!...<3
VálaszTörlésKevés a szó a látványhoz, az érzéshez:)
VálaszTörlésAzért nagyon köszönöm, Katici.