Egy festményt láttunk - ugyanazt:)

Erdő mélyén messziről barnás-szürkés házikó: alig - alig látszó bejárattal, ajtóval. Mégis hívogató, formájával, színével hallhatóan mondja: "Várlak. Én csak itt vagyok, ki-be jönnek-mennek emberek, miközben én semmi mást nem teszek: Várlak. Téged." - mintha ezt mondaná az ajtó. Körülötte öreg, messzire nyújtózkodó fák, ide - oda tekergő ágakkal, széles lombozattal, körbeveszik a házat, de úgy, hogy a ház mégis szabad marad és jól látható az útról. Sűrű leveleik épp annyi árnyat adnak, amennyi jólesik az erős fényben, hogy ne tikkasszon a tűző nap, de este, amikor még vágyod a világosságot, akkor is maradjon belőle annak, aki a házban van. Furcsa pára lep el mindent, mintha a lélek párája lenne. Nem félelmetes, inkább szelíd, csak sejtet de nem rejteget, inkább  simogató, megnyugtató. Mintha víz alatt látszódna az egész. Mert színe van mindennek, itt - ott rozsdába hajló gyönyörű zöldek, erős, barátságos szürke fatörzsek és a ház fala megnevezhetetlen színű: talán sose volt sárga, most mégis mintha annak látszana. A bejárathoz ösvény vezet, lehet, évek óta nem járt rajta ember, mégsem tűnik használatlannak.  A zárban óriási méretű kulcs, s tudod, hogy fordítanod sem kell rajta, bátran bemehetsz, bátran de azért óvatosan, ne ijeszd el a belső csöndjét. Mert ennek a háznak saját csöndje van. Ha hallani szeretnéd, előbb hagyni kell őt beszélni: ha belépsz, azonnal meg is szólal. Egy lélek vagyok: lelkem darabjait látod itt elszórva, mindenütt, a polcokon, az ágy alatt. Nézd, az asztalon mindig van teríték, ha enni szeretnél, találsz tányért és poharat. Törött és lehet, talán csorba is, de a mintája szép lehetett valaha, szelíd virágokkal. Mert itt lenni is és enni is jó. Nem zavar a por, a kuszaság, ez a csönd mintha belőled szólna. Hiszen a takarót Te hagytad úgy - vagy az nem itt, hanem egy másik házban volt?:) A papucs is pontosan ugyanúgy van letéve, ahogyan Te szoktad - de hiszen az sem itt, hanem egy másik helyen volt. Gyűlnek az ismerős tárgyak, a pontosan ugyanúgy letett papírfecni, a mosatlanul hagyott kanál, fényképek, emlékek, amiből összeáll egy élet. A Lélek háza. Lelkem háza.