Létezik félelem, ami nem lehúz, hanem felemel: mert vele magamban bátorságot és erőt fedezek fel. Létezik aggódás, ami nem taszít a földre, hanem mosolyra válik bennem, mert általa megértem, hogy ajándék minden perc, mert ha bennem fájdalmasan kongó hiány szól, megriaszt hálátlanságom.
Gyönyör a szó, mert rá dallam és ritmus felel. Gyönyör a tekintet, mi velem egyszerre nyílik és csukódik be.
Szépséges gyöngyeim között találok Egyet, Egyetlent, amelyiknek Fényében szanaszét gurult mozaikjaim képpé állnak össze, testben született vágyaim szóba és esetlen mozdulatokba burkolóznak, hogy felöltöztessék a lelkem - de elfedni már nem tudják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése