Idősödő szomszéd lánya csenget és kéri, ha tudunk segítsünk, mert édesapja elájult(?) a fürdőszobában és testével elzárja az ajtót, nem tudnak bemenni hozzá.
Már késő, elment, nem lehet visszahozni. Gyömöszöltem, simogattam a párja is, én is. Mielőtt eljövünk a házból, hosszan ölelem a nőt.
Alig félóra telik el, mire barátnőm pár hónapos unokáját karomban ringatva altatom el. Honnan is tudhatná a kisbaba, hogy őelőtte kit érintettem. Miféle erők vannak köztünk, miféle hullámok keringenek, jönnek - mennek, szinte elborzadok, és alig merek a kezemre, magamra nézni. Akaratlan a gondolat - kezemen pár perc alatt keresztülment a Halál és az Élet.
jajj, ebbe beleborzongtam. Nagyon jól megfogalmaztad.
VálaszTörlésMár amikor megláttam barátnőmet a babával, végig ez motoszkált bennem: milyen végletek között kell élnünk. Hiszen rá csak mosolyogni volt szabad.:)
TörlésEzek olyan élethelyzetek, amikor a belső diktál.
VálaszTörlésPontosan. Tökéletesen megfogalmaztad a lényeget, kedves Tibor.
Törlés