2013. szeptember 22., vasárnap

Tó partján

Kristálytiszta vizű tó partjához értem hátizsákomat letettem és
csomagolni kezdtem, hogy megmutassam a Tónak:
nézd, ezeket hoztam. Messziről sokáig cipeltem. Kínáltam a szélnek
de nem vitte magával szerettem volna adni a felhőnek
s én nem tudtam olyan magasra szállni
ajánlottam a madárnak elég volt neki a maga bánata
hiába akartam beleölelni a fába lehullott és újra és újra a zsákomban termett

s a Tó így szól:
figyelek Rád, nézlek.

Vize mintha tükör volna és én szépen egyenként veszem elő csomagom darabkáit
hogy lássam, mit is hurcoltam magammal.
A Tó néha rezdül hangtalan, sima vizében
tisztán látom múltamat, Magamat.

Most csak a hajnalt várom
mert akkor legszebb a Tó
mikor az éj sötétjéből felbukkanó Nap
első sugara hullámain megcsillan.

5 megjegyzés:

  1. http://xroads.virginia.edu/~hyper/walden/walden.html

    VálaszTörlés
  2. "ajánlottam a madárnak elég volt neki a maga bánata"

    No ez való igaz. Bizony elég nekem a sajátom. :-)

    VálaszTörlés
  3. :)
    Ha Te lettél volna az a madár, Neked nem ajánlgattam volna.:)

    VálaszTörlés
  4. Valami régi friss fuvallat
    e szeptemberi napon.
    Kezemben kis zöld tasak
    egy hátizsák ajándékai.
    Találkozásunk emlékére
    szeretettel írott sorokkal :-)

    VálaszTörlés
  5. Tibor:
    Jó a Te tavad partján állni...:)

    VálaszTörlés