burokba foglalt kezdet és a vég
számodra csekélyke végesség
számomra egy kimaradt ritmussal
kezdődő végtelen idő -
mert a billentyűs elfelejtette az ütemet
így lett a nap éneke dallamtalan
szavak megfosztódtak a betűtől
a repülő szárnyatlanul szállt és a tánc
láthatatlan...minden csak Ott,
abban a "csomóban" születő
és megtapasztalható remény
hogy azt az elvétett ütemet meglelem
Szívből kívánom, hogy megleld!
VálaszTörlés:-)
VálaszTörlésNocsak, nocsak...Ti is vagytok néha bezárva?:)
VálaszTörlésAmúgy: köszönöm!