nem köt már semmi újat
ezer fonalat tépett lelke
ráncaiból mosolynak fészke lett
s minden bánat fénnyé vált tekintetében
felfelé keres mert odabent elhamvadt az Élet
vágya csak testetlen erő
de övé minden ismeret
Szépség és Könny hűséges társai
kérdése ha van még, csak egyetlen
miért van még Itt és miért nem Ott?
mégis - ha keze érintene:
a Mindenség simogatna vele
ha pillantását rajtam felejtené
Az Isten nézne vissza rám
s vele füstté lennék én is
szívemből szálló gondolat
s eltűnnék a tiszta vízben.
/ vagy én hülyültem meg vagy a gépem, mert most meg látom már /
VálaszTörlésés milyen jó, hogy olvashatom, "ráncaiból mosolynak fészke lett"ez gyönyörű:)
úgy szép ahogy van maga az egész, csak arra gondoltam, hogyan bírsz el magadban, ezzel a feszítő vággyal? óhajjal? sóhajjal? nem tudom minek nevezzem, de érzem. Tán épp úgy, hogy kiírod magadból ? Így jobb? Megkönnyebbülsz? Bocs ha bután és butát kérdezek, de tényleg érdekel.
Elárulom, hogy kislánykoromban én is "írtam" magamnak verseket meg kis történeteket, saját szórakozásomra vagy furcsa (hisz nagycsaládban éltem mégis) magányosságom miatt? Aztán ez elsatnyult bennem.
Egyik sem, megnyugtathatlak!:) Valószínűleg épp egy javításom idején járhattál nálam, pár percre piszkozatba tettem és azután raktam fel újra.
VálaszTörlésHa kislánykorodban foglalkoztatott az írás, akkor csak bátran!:) Kapd össze magad, ne félj semmitől és csak vágj bele! Sokat lehet ám tanulni ebből is!
Szép!
VálaszTörlésLáttad az Arcot is?:)
Törlés(Szia PN! Annyira örülök Neked!:))