Aggodalom

Félek, nem tudlak kimondani. Hát HAGYOM, hadd beszéljen az Életem.

Ha nem hallom a zenét...

...annak nem az az oka, mert kívül falak vannak.  A világ sosem veheti el Tőlem, csak én lehetek az, aki nem jó felé fülelek. A kotta bennem van s ha a másikéra figyelek, szükségszerűen eltévesztem az ütemet, a dallamot. Nincs más dolgom, csak fókuszálni...belülre. Így mentem a folyosón és nem halottam a ricsajt, nem jutott el hozzám ocsmány szó, csak bent egy pillanatra csendet teremtettem: és újra megszólalt a zene. S minden szembe jövő diák mosolyogva köszönt rám és én rájuk. Így lett a halk hegedűszólóból szimfónia.
S ha már zenéről írtam, akkor legyen:)
Ő...: (nem a látvány miatt választottam, de nem találok más felvételt)

Blogon "kívül"

Előfordul illetve sokszor előfordul velem, hogy egy bejegyzésnek sokkal fontosabb számomra az apropója, mint a bejegyzés tartalma. Mert írhat bárki, akár kommentbe is bölcs és nagy általánosságokat. De engem mindig a "Mari néni" és a "János bácsi" érdekel: mi történt, mire gondolt, amiért azt írta, amit írt....miért pont most? Vannak azért kivételek.:)

Ég mondja...

nappal ezer felhőránc takar
értelmet minden csak éjszaka nyer
szívemben úgy zsongnak a szavak
zizegő kis szentjánosbogarak
fényüknél lüktetve nyílik egy éjjeli rózsa
add nekem az éjszakákat
ne hagyj magadnak egyet sem
s ha az éjjel reggelre vált
a hajnali csöndben újjászülöm
Neked a Napot ......

Igen vagy nem?:)

Van egy sálam, amit néhány éve vettem és azóta nem "tudom" leszedni a nyakamról. Nem azért, mert azzal díszítem magam, illetve nem ez a fő ok. Szükségem van rá (nekem is vannak érzékeny pontjaim).

Sokszor gondolkodom rajta, hogy annyi szép sálam van, időnként az öltözékem is indokolná, hogy másikat tegyek fel. De nem és nem. Mindig ugyanőt, mindig ugyanazzal a szemüveggel. (mert abból is van tartalék)

Ezek már szinte emblémáimmá lettek.

Mondták már rám, hogy szeretem a változatosságot. Amúgy ki nem? Most nem tudom pontosan, mit is gondoljak.

Nem akarok másikat ehelyett a sál helyett - mert érzem, megtaláltam az igazit.

Kapu

Politikától mentesen

Tudom, nagy hiba, hogy keresem az értelmét annak, amit csinálok és többnek gondolom, mint pénzkereset.

Itt és most hosszú ideje küzdöm ezzel. Mondják, ne kötődjek hozzá érzelmileg, nem megy.

Nem tudom megtenni pénzért. Csak hittel, mert szeretem, amit csinálok. És az bármi lehet. Nem számít, micsoda, ha érzem, hogy képes vagyok, hogy abban magamat adhatom. S ha már egyszer főnököt adott hozzá az ég, az olyan, aki hasonlóan gondolja. (volt már dolgom ilyennel) Talán tényleg nem kell ragaszkodnom ehhez a helyhez?