"Mikor évek múlva ezeket visszahallom, akkor bepöccenek, mert én nem borért éneklek, hanem azért, mert énekelni akarok. Franc essen ebbe a rohadt anyagias világba, mert ez is csak egy ilyen világban jut az ember eszébe. Elszoktunk a táltosainktól, nincs már garabonciásunk, nincs szent emberünk, erkölcsünk, csak azt nézzük, ki mennyit kap. Nagyképű mondat, tudom, de talán azoknak vagyok távoli rokona, akik még jó hírrel, tisztességgel járták a világot. Hülye vagy, Tamás, mondták, hogy nem kéred meg az áradat. Mi az én áram? A dalnak nincs ára. Az énekest az ég madarainak kellene etetni, ők kellene, hogy tartsák, de ha ez nem tud megtörténni, akkor az emberek adjanak neki. Annyit, amennyit jó neki. És aki még ezt is megcsócsálja vagy szájára veszi, az alantas ember, ennek az új világnak a semmirevaló embere."
Szimpatikus gondolat.
VálaszTörlésIgen, az. Más kérdés, hogy mennyire reális....mondom ezt akkor is, ha legszívesebben az élet sok más területére "adoptálnám". "Nincs jobb" - ez az egyetlen hivatkozási alap a pénzközpontú világunkra. Pedig valójában meggyőződésem, hogy mindig lehet jobb, lehet jobban. És hiszem is, hogy valahol, nem látható módon haladunk efelé....
VálaszTörlésVállalva a naivitást.:) Talán tényleg egy 'másik világban' élek.
Talán nem naivitás. Ha meglátjuk a hibákat, akkor talán, talán már csak egy lépés, hogy változtassunk rajtuk! :)...és egyre többen észrevesszük,... persze, többnyire azok, akiknek kevesebb jutott ;-)
VálaszTörlés:) Jólesik, hogy ezt mondod! Bár tudom, összeillünk:D
TörlésÉrtesz hozzá, hogy a lényegre tapints!:) Azt hiszem, teljesen mindegy, hogy ki az aki észreveszi, a lényeg, hogy egyre gyakrabban és egyre többen.