..... helyett:)

Ez egy gondolatsor folytatása. És vagy igaz, vagy nem. Hiszen arra is mostanában ébredek rá, hogy egyáltalán nem igaz az, amit én igaznak gondoltam eddig.:) Legalábbis néhány dologban megtéveszthetetlennek, de minimum tótumfaktumnak képzeltem magam. Például olyanokat (is) gondoltam magamról, hogy nincsen olyan helyzet, amit én szeretet/emm/tel meg ne tudnék oldani. Milyen furcsa szembesülni vele, hogy ha megengedem magamban az érzést, épp attól sérülékennyé is leszek és egyszeriben elfelejtem az összes tudást. Mert benne vagyok....és belülről minden más. Mint ahogy kívülről is minden más. Miközben tudom, igazából nincsen kívül és belül, egyetlen egy van: Én vagyok Benned és Te bennem. S ha különállónak érzem e kettőt, annak oka a múltamban, meg nem válaszolt kérdéseimben, meg nem tanult "leckéimben" van. Korábban úgy képzeltem, a te helyedbe kell képzelnem magam, de így  ugyanannyiszor választottam el magamat Tőled és Téged Magamtól. Nem kell. (nem is lehet....).

Szóval a nehéznek érzékelt pillanat nem más, mint lehetőség közelebb kerülni Hozzád, falakat meglátni magamban és ráébredni, hogy valójában nincs szükség rájuk. Az elválasztottságot megtapasztalni azt jelenti, mint megérteni, mi az, ami eddig akadályozott, hogy Ott legyek. Lehetőség, lehetőség és újra csak lehetőség elszakadni attól, akit énnek képzelek, hogy átlátszó legyek, hogy érezzem: Mindez Te Vagy. Mi vagyunk. Most. Ebben a Pillanatban.

Hálás üdvözletem.:)