Küldöm...:)

Szabadságom

Este 10 órakor biciklivel végighajtani (nem)városom orgonaillatú utcáin.:)

Érdekes helyen élek. Nagyváros, de az utca szemközti oldala egy csupasz domboldal - pont előttünk és még egy rövid kis szakaszon. Miközben minden elérhető közelségben van. Az út előttünk inkább csak bicikliút és sétálóutca. Néhány ritka kivételtől eltekintve nem sűrű az autóforgalom. Szóval város miközben falu:) 

Mindenféle népek járnak el a házunk előtt. Ma is sokszor jut eszembe egy hang, egy barna bőrű:) emberé, akit kerti ténykedéseink közben figyeltünk. 

Először csak a hangja - utánozhatatlan, egyedi, és azonnal felismerhető hanglejtés. Az a fajta, akinek az énekét hallva akár le is tudnám rajzolni a kerékpárja útvonalát:) Szép komótosan biciklizett el a ház előtt és tovább, és csak fújta, fújta a  magáét. Benne volt abban a nótázásban az élet szeretete, a saját szabadsága, akinek ugyan mindegy milyen gyorsan ér el a céljához - mert maga az út a gyönyör. Őt hallgatva csak mosolyogni lehetett. Mert mit számít a világ ezer baja, ha itt vagyok, énekelhetek és még kerék is van alattam, meg menni is van hova...:)

Ez jutott eszembe, amikor tegnap este tekertem hazafelé.:)

A széllel

hallgattam a szelet
a hajnalit mikor a nap nem ért
még a hegyre fel

füleltem mintha
Tőled jönne üzenet
úgy hajoltak integettek a fák

minden sóhajuk egy könnyű kéz
lágy érintése volt szívemen
a tegnap gyűrődéseit

elsimítja mára s a sötétséget
fehérre bodrosítja
a diófa ágát néztem

mi az ablak alatt
kéretlenül nőt a házzal
s mára legkedvesebb lett

Blogomról a blogban

Az úgy történt...hogy nem történt semmi. Egyszerűen nem tudtam menteni, nem találtam oda azokhoz, akiket olvasni szerettem volna, kedvemet is megcsappintotta egy - két személyes élmény. És elkezdtem agyalni, ami ugyebár öreg hiba.  Közben irigykedtem, mert úgy éreztem kimaradok...kimaradok valamiből, amiben eddig benne éreztem magam. És hiába mondtam, hogy ez az én döntésem, nem vigasztalt.

Aztán mégiscsak történt valami.

Virágot kaptam.:)

Katicitől és Lacibától.

Virágnak ellenállni nem lehet.:)

A "gondolás", igen a gondolat, hogy ezek az emberek, akiket őszintén, szívem legislegmélyéről nagyra tartok, akikért hálás vagyok a blogvilágnak, gondolnak rám, igenis levett a lábamról.

Általában szabálykövető vagyok, vagy ki tudja, lehet, hogy ezt is rosszul tudom magamról?:) Igaz, nem egyszer átsétáltam már, amikor a lámpa piros volt.

Most mégis azt szeretném leírni, hogy akik a linklistámon szerepelnek, azok  azért vannak ott, mert fontosak, értékesek számomra a gondolataik, mert őszintének találom az írásaikat - vagy éppen a játékosságuk miatt kedvesek:)  Tele lenne a blogom, ha kifejteném, kit miért értékelek. Ötletnek nem is rossz.:) Szóval ha szabad játéknak vennem (márpedig csak annak szabad), akkor vegyétek Ti is annak, ha most és itt azt írom: virág helyett magamat fogadjátok, aki olvas(ott), aki kommentel(t), aki jelezte, hogy itt van és aki nem....:)