Gyerekeim születése után olyan szédülőssé váltam, hogy amikor ablakpucoláskor kissámlira álltam még a 10 éves fiacskám is ijedten kapott utánam: "anya le ne szédülj, inkább segítek!":) Ekkoriban jártunk a Tátrában, több napon át túráztunk. Egyik ilyen túránk kellős közepén egy kb. 10 m magas, szinte teljesen függőleges láncos fal előtt találtam magam - a tetején álltunk. (nem tájékozódtunk előtte pontosan az útról) Azelőtt én ilyet csak filmekben láttam. Még a vér is megfagyott az ereimben. 3 gyerekünk már régen otthagyott bennünket, előre mentek, nem "tudták" tartani a mi lassú, öreges tempónkat (másfél éves kisfiunk hátihordóban volt velünk) - fiúk, elemükben voltak, tetszett nekik az izgalmas terep! A helyükben nekem is tetszett volna, illetve tetszett is, azt az egyet kivéve, hogy fogadásokat kötöttem volna, hogy valamelyikük nyakát törve ott fekszik a mélyben és csak percek kérdése, hogy én is ott leszek hamarosan. Le kellett másznom, ez nem volt kérdés. És egy dolgot tudtam biztosan: itt egyedül le nem megyek, csak és kizárólag akkor, ha a kicsit én viszem a hátamon, mert Miatta mászok. Tudtam, hogy Érte még a fogammal is tartom magam, el nem engedem a falat. A párom előttem alulról navigált, szavakkal irányított, hogy ne kelljen a mélybe néznem, én pedig vittem Őt, az Életemet...és leértünk. A fiúk persze széles vigyorral vártak bennünket a közeli turistaházban.
Azóta tudom, mit jelent legyőzni a félelmet. Meg kellett tapasztalnom, hogy elhiggyem, hogy tudjam, képes vagyok. Magam nem tettem volna meg, de az élet megengedte(?), hogy ezt végigéljem. Tudom, mit jelent szédülni, ma is így van, a legkisebb magasság is megvisel, remegek, elvesztem az egyensúlyomat, hányingerem lesz - de nem tart vissza. Ha kell, felmászom a létra tetejére.:)
Azt hiszem, át kellett élnem valami mást is az életemben, hogy megismerjem magát a dolgot és kezdeni tudjak vele valamit.
Tyű!!!
VálaszTörlésAha:) Az volt! És most milyen büszke vagyok! Pedig nem kellene. De azóta is visszavágyom oda...
VálaszTörlésLehetsz is büszke!
TörlésIgazából nem vagyok ám, ez valami több annál, más. Egyszerűen jó volt és ahogy már kb. 100 milliomodszor:) írom le: visszavágyom:)
TörlésAkkor mit is akar magácska a Sas úton?? :-)
VálaszTörlésEzt már én is megfigyeltem magamon. Ha másról van szó, szinte mindenre képes vagyok, ha csupán magamról, akkor elég gyáva nyúl. Annak idején a gyerekotthonos lurkókért eszméletlen dolgokra voltam képes. Magam se értem.
Ezt az utat sem vállalom be, ha előre tudom, mi fog rám várni.
TörlésAzért mert szédülős vagyok, azért engem még nagyon csábít az az út. És épp azt mondtam, hogy nem megyek, mert nem vagyok már 40:)
Szerintem érted. Vagy ha nem is érted, de mindennap ezt csinálod.
Azt nem értem, hogy működik ez. Hogy csupán magamért miért nem tudok olyan bátor lenni?
TörlésTöröm a fejem, de nem tudom a választ. Igazából azt sem tudom, hogy ez tényleg így van - e?:) Azt tudom, hogy alapvető Életszükséglet érezni: "szükség van rám, hasznos amit teszek".
Törlés