Keressük...

"én" válasza, spontánul és gyorsan (ergo: meggondolás nélkül:)): keressük és újra és újra létrehozzuk, amíg a sok fájdalom annyira  össze nem tör és a folytonos veszteség/mulandóság érzése annyira átjár, hogy két lehetőség marad: fásultam várom a véget (közben próbálom túlélni) vagy elhiszem:), hogy van egy "hely", ahol létezik a Teljesség, a hiánytalanság és ennek reményében képes vagyok felülemelkedni, kívül maradni evilág történésein, magamon....

sem a tücsök sem a hangya nem merne fogadást kötni

hisz mindkettőjük tudja az Öröklét sem így sem úgy nem megváltható

benne van az minden csepp lekvárban mit nyelveddel ízlelsz

benne van minden dallamban amit dúdolni kezdesz

s benne van lassan fogyó hangtalan érintésedben

ahogy éjszaka a forrás is csordogál elapadhatatlan

mégis látatlanul megtölti a korsót - szívem kelyhét

s benne a kétségbeesésben a félelemben mikor

lelked szól, csak egyet...egyetlenegyet, mindig ugyanazt:

szeretlek