"a vízcsepp vágya
vagy a folyóé teszi
mindegy is talán
eltűnnek ők egymásban
nincsen Te és Én
csak egyetlen ébredés
a tengerré lett áramlásban"
Azt választom, ami láthatatlan. Ami szemnek nem, csak a bensőnek fogható, amitől leomlanak a láthatatlan falak, amitől a test lélekké lesz.
2013. június 6., csütörtök
Töredezettség
Felhőbe Napot
ír az Alkony...tintája
hegyre csordogál
arcomat szelíd
fodrai közé bújtatom
Szemedbe néztem
Te is miket tudsz: életszíneim?:) Tetszik.:) Vers az talán túlzás. A szavaimmal keresem a rendet az érzéseim és a külső világ közötti kapcsolatban. (amihez kapcsoltad, az lehetne a folytatás, valóban) Köszönöm.
Ez jó!:) Bár én azt hiszem, ennél bonyolultabb a dolog: eltart, amíg élünk. Még akkor is, ha másképp szeretnénk(?) vagy másképp mondjuk. Lehet, nem is keresés ez. Csak rácsodálkozás:)
Eddig ez a "töredezettségmentesítés" tetszik legjobban nekem.
VálaszTörlésÉletszíneid? Versedben nagyon tetszenek.:-)
VálaszTörlésKapcsoltam egy előző versedhez.
"alkonyi lila
elmosódik szememben
szürkül az este
gördül egy kerék
durrogva lendül útnak
talán hazahív
Földem ráncára
az Ég selyme kesztyűt húz
könnyei a csillagok
s mintha készülne
új randevúra
arcára Holdat rajzol"
Te is miket tudsz: életszíneim?:) Tetszik.:)
VálaszTörlésVers az talán túlzás. A szavaimmal keresem a rendet az érzéseim és a külső világ közötti kapcsolatban.
(amihez kapcsoltad, az lehetne a folytatás, valóban)
Köszönöm.
Ne keresd, mert megtalálod! És annál unalmasabb dolog nincs a világon.
VálaszTörlésEz jó!:)
VálaszTörlésBár én azt hiszem, ennél bonyolultabb a dolog: eltart, amíg élünk. Még akkor is, ha másképp szeretnénk(?) vagy másképp mondjuk.
Lehet, nem is keresés ez. Csak rácsodálkozás:)