Örökös félelmeim
az élettel egyszerre
múlnak ahogy látom
naponta elvész miről
azt hittem enyém:
a nap az égen s hegyeim.
Biztonságban élek
s vesztenivalóm csak a
saját semmi kis szívem
mely nem számolja
már péntek vagy sem
egyszer csak elhagyja majd
fogyó árnyékát s útnak
indul oda honnan ered
s hová mindig tartozott
hozzád szép szerelmem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése